Kultúra és Közösség, 1975 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1975 / 4. szám - AMATŐR SZÍNJÁTSZÁS - Mezei Éva: A színjátszó mozgalom 1958-1966 között
92 / MEZEI É.: A SZÍNJÁTSZÓ MOZGALOM 1958-1966 KÖZÖTT rább jelöli ki a műkedvelő művészet helyét, elsőbbséget adva a könyvtári és ismeretterjesztő munkának. Az elgondolással kapcsolatos nagyon egyoldalú direktívák nemcsak további csoportok létrehozását gátolták, de részben költségvetési, esetleg kényelmességi okokból már meglevő csoportok megszüntetését is magukkal hozták. Bár a Művelődésügyi Minisztérium kiállt az irodalmi színpadi forma mint könyvtárakat és ismeretterjesztést támogató művészeti munka mellett, ezzel nem menthette meg őket, a puszta ismeretterjesztés egyébként is megöli a csoportokat. Erősen ellentmondásos helyzet alakult ki: létszámvisszaesés először az üzemi, majd a falusi csoportoknál, ugyanakkor műfaji és esztétikai fejlődés, fiatalodás, érdekes új csoportok feltűnése. Ugyanekkor a mozgalom kettészakadásának kezdete, a zöm háttérbeszorulása a jellemző. 1963-ban a fent jelzett irányelvek hatására az irodalmi színpadok szegedi tanácskozásán már szinte kizárólag ismeretterjesztő műsorok kapták a mintaszerepet. Bár anyaguk elég színes (Krúdy-műsor, antiklerikális szatírák, élő újság a kortárs irodalomról stb.),összhatásukban inkább riasztóan, mint serkentően hatottak, kedvét szegték a játékos kedvű rendezőknek, csoportoknak. 1964 tendenciáit, úgy vélem, eléggé jellemzi két jelentős bemutató fórum : az egyetemi és főiskolai színpadok fesztiváljának, valamint a Justh Zsigmond parasztszínpad (a Békés megyei csoport kooperációja) műsora. Egyetemi színjátszók és irodalmi színpadok: Borchert: Az ajtón kívül, Weyrauch: Japán halászok, Juhász: A szarvassá változott fiú, Dürrenmatt:/1 baleset, József Attila és Derkovits életpályája, Weöres-műsor, Justh-színpad 1964: Mágori Erzsébet: A szélhámos, Sós György : Kati, Tóth Miklós: Ez a falu eladó, Pálfalvi: /1 francia, Nádasy László:Feleség férj nélkül. A puszta egymás mellé helyezés nem sokat mond. Természetes, hogy mindkét rétegnek más közönsége, más igénye van, nem kívánhatjuk a Justh-színpadon játszóktól, hogy a mezőkovácsházi parasztokat Borcherttel vagy Dürrenmattal szórakoztassák. Az egyetemi színpadok egyébként is olyan érdekes és hivatásos színházakat megszégyenítő műsort produkálnak, ami máig is megállná a helyét, bár körükben a közéleti témák bővülése még csak ezután következik be. A baj akkor mutatkozik, ha megnézzük a Justh-színpad előző évi műsortervét, amikor Moliére-t, Bródyt, du Gard-t játszottak és legkevésbé irodalmi anyaguk Rozov darabja volt, a Felnőnek a gyerekek. Az 1964-ből származó értékelés szerint még mindig rengeteg az üres szórakoztatás, a mai tematikának csak legvidámabb, legkönnyedebb megjelenését játsszák. 1964 januárfebruárjában a játszott művek 72%-a vígjáték és bohózat. Nagyon nagy az arányeltolódás a városi és a falusi csoportok között: a városi csoportok 56%-a, míg a falusi csoportoknak mindössze 31%-a játszik elfogadható irodalmi színvonalú műveket. A mozgalom szám szerinti tömege műsorpolitikailag lemaradt, ugyanakkor biztató a központi kiadványok lassú, fokozatos terjedése. Igen fontos a megállapítás a „követési távolságról”, mellyel a kisvárosi-községi csoportok nagy része baktat az élenjárók után. Konstatálja, hogy a falusi színjátszás a társadalmi és egyéb okok (a tv elterjedése!) miatt lassan elveszti vagy csak igen elhagyott körzetekben tudja megtartani színházpótló funkcióját. Nem látja — nem is láthatja még — viszont ebben a funkcióvesztésben a falusi színjátszás bomlásának egyik okát. 1965 a felszabadulás 20 éves évfordulójának megünneplése miatt bemutatókban gazdag év. A központi sorozaton is figyelemmel kísérhetjük az irányítás válogató-preferáló szándékát. Megrendezésre kerülnek a diáknapok (eddig ezekről nem szóltunk), az irodalmi színpadok országos fesztiválja, és Budapesten, Egerben, Kaposvárott az úgynevezett „kis formák” bemutatósorozata. Ez utóbbinak célja, hogy az egyenként háttérbe szólt-