Kultúra és Közösség, 1976 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1976 / 1. szám - TRADICIONÁLIS CIGÁNYKÖZÖSSÉGEK - Havas Gábor: A tradicionális teknővájó cigánytelep felbomlásának két változata
HAVAS G.: A CIGÁNYTELEP FELBOMLÁSA 51 ből, tessék csak félre menni. Nincs olyan, hogy pimaszkodik, mert akkor jön a rendőr. Úgyhogy a rendőr be szokott állni...” Ez a magabiztosság kiterjed a hatóságokkal, rendőrökkel való viszonyra. Hiányoznak a sumákolás és a rettegés máshonnan ismert magatartás-típusai. A közösségi erőből származó öntudat néha még a falu határain túl is érvényesül. A „galerizmusban” a véd- és dacszövetség motívuma is benne rejlik. „Mindig együtt vagyunk, mindig egy műszakban dolgozunk. Sokszor van olyan, hogy a főnök durván szól, oszt mondom neki, főnök, legjobb lesz, ha abbahagyja az egészet. Akkor elfordul, azt megy be az irodába. Tudja, hogy úgyse tud velünk kijönni, akkor inkább otthagy. Mert nem verekszünk, hanem ő így mondja, mi meg úgy mondjuk, és akkor szembe nevessük, és akkor kész. Megütni nem mer, mert akkor csekély 500 Ft.” De ez csak elszórt jelenség. Általánosságban az a helyzet, hogy Alsószentmárton kivételes adottságai csak a falu határáig tolják ki a kereteket. A falun túlra mutató kapcsolatok már magukon hordozzák a cigány és nem cigány társadalom közismert ellentmondásait. Ilyen szempontból vallomás erejű az a látszólag jelentéktelen apróság, amit az egyik idősebb cigányember mondott. Ő jobban szereti a cigánypogácsát, mint a bolti kenyeret, itthon azt is eszi, de már a munkahelyére nem meri vinni, mert fél, hogy kigúnyolják. A kosárkötést is a falun kívüli vonatkozásai miatt szégyellik, akik szégyellik. Ha egy alsószentmártoni cigány a siklósi kocsmában tör össze részegségében egy söröskorsót, akkor már éppúgy garázdasági per lesz belőle, mint bárhol másutt. Az iskolának is csak az alsó tagozata van a faluban, a felső már a tanácsi székhelyen, Egyházasharasztiban. Az alsó tagozatot általában elvégzik, a felsőt már lényegesen kevesebben. A társadalom egészétől ez a falu se szakítható el, éppen ezért ez a cigányközösség is kitermeli a maga segédrendőreit, hatósági megbízottait, akik szolgálataikkal a többi cigány ellenében próbálnak érvényesülni. Ennek megvan a maga hagyománya, és a határközelségből adódó termőtalaja is. Egyes visszaemlékezők szerint ugyan régen két jelölt közül többségi döntéssel választották a vajdát, de ezt csak látszatdemokratizmusnak tekinthetjük, a vajda a jegyző embere volt. A spicliszellem továbbélésében a hagyományokon kívül szerepet játszik a jugoszláv határ közelsége. Köztudomású, hogy ezen a területen gyakoriak a tiltott határátlépési kísérletek. A mostani vajda ilyen határsértők elfogásával alakította ki „felső kapcsolatait”. „Egy évben 50—60 határsértőt szokott behajtani. Akkor úgy szerezte meg a protekcióját. Megkapta a pisztolyt.” Funkciójából következik, hogy megbízóinak bizonyos szokásait átveszi. Ennek egyik sajátos bizonyítéka, hogy rendszeresen jár vadászni fácánra, nyúlra, őzre, vaddisznóra stb. Miért ne, mikor megvan a fegyvere és az engedélye is hozzá. Helyzetére jellemző, hogy minden ismeretlenre gyanakszik, mindegyikben fülöncsípnivalót szimatol, de őrá is gyanakszanak a cigányok, és ezért félig-meddig kirekesztették maguk közül. A funkcióviselés azonban úgy látszik, még ilyen körülmények között is van annyira értékes szimbóluma a többiek fölé emelkedésnek, hogy ellensúlyozzon minden belőle származó hátrányt. A kérdés most már csak az, melyek Alsószentmárton további perspektívái, elképzelhető-e a teljes elcigányosodás. A cigányok miközben meglehetősen tudatosan készülnek erre, kevésbé tudatosan ugyan, de megfogalmazzák ezzel kapcsolatos félelmeiket is. Attól tartanak, hogy az önálló tanáccsal nem rendelkező községben sem a minimális kommunális ellátottságot, sem az együttélés egyéb közigazgatási alapon nyugvó feltételeit nem tudják biztosítani a teljes elcigányosodás esetén.