Kultúra és Közösség, 1982 (9. évfolyam, 3-6. szám)
1982 / 5. szám - KULTÚRAELMÉLET - Gross, David: Löwenthal, Adorno, Barthes: A populáris kultúra három szempontból
egybevágna Adaméval és Löwenthallal. De ellentétben velük, Barthes nem próbálja meghatározni ezt a csoportot, s hipotéziseket felállítani szándékaikról, érdekeikről vagy általános világnézetünkről. Lásd: Philip Tody: Roland Barthes: A Conservative Estimate (R. B.: Egy konzervatív vélemény), (Atlantic Highlands, N. J., 1977) 109. o. Mégpedig azért, mert miután a kulturális tárgyak és értékek, melyeket ez a csoport teremt, terjedni kezdenek, önálló életre kelnek, és más (esetleg fontosabb) üzeneteket közvetítenek, mint amelyeket az őket létrehozó egyének képviselnek. Ez persze Adorno megközelítésének pontosan az ellentéte, aki szerint nem érhetjük meg a modern kultúrát anélkül, hogy megértenénk a média manipulátorainak értékeit és szándékait, akik meghatározó bélyeget nyomtak a mai tömegkultúrára. 50 Roland Barthes: Image-Music-Text (Kép-zeneszöveg), ford. Stephen Hath (New York, 1977) 168. o. 51 Roland Barthes: Mythologies (Mitológiák) ford. Anette Lavers (New York, 1972) 111. o. 57 Ebben is jelentősen különbözik Löwenthaltól. Ez talán abból az esetből a legnyilvánvalóbb, amikor mindketten gondos elemzést készítettek újságcikkekről. Löwenthalé a Saturday Evening Post és a Collier’s 1940 és 1941-ben közölt életrajzainak vizsgálata — Elle, Vogue, Le Jardin des Modes és L’Echo de la Mode — egy hathónapos időszakon keresztül az 1950-es években. Lásd: Löwenthal: „The Triump of Mass Idols” op. cit., 109—140. o.; és Barthes: Systeme de la Mode (Paris, 1967) Löwenthal tanulmányában a cikkekben megírt történetek mögött rejlő attitűdök állnak a középpontban; az volt a feltételezése, hogy a cikkekben tartalmazott értékek általában az amerikai társadalom értékeit tükrözik. Barthes viszont a divat kódjainak szemiológiáját végzi el, és főként inkább a képekre, mint a szövegre koncentrál. Tulajdonképpen nem magával a divattal foglalkozik, hanem azzal, ahogy önmagáról beszél, vagyis a nyelvével és azzal, ahogy ezt a nyelvet akkor a divattudatos közönség olvasta. Mindkét módszer jelentős betekintést nyújt, de az első megközelítés a Verstehenre alapul, a másik pedig strukturalista. 53 Barthes metodológiájának ezt az aspektusát hosszabban kifejti a MythologiesЪап, 117—137. o. 54 Ibid., 58—61. o. 55 Ibid., 88—90. o. 56 Ibid., 53—55. o. 57 Ibid., 116. o. 58 Erről lásd. Denis Donoghue: „French Structuralist Theories” (Francia strukturalista elméletek), Partisan Review, 47:3 (1980), 401. о. 58 Bathes, Ibid-ben idézve, 401. о. 23