Kultúra és Közösség, 1984 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 1. szám - Szász János András: Martin György (1932-1983)

Martin György (1932—1983) Morális hitünk, szakmai biztonságunk — atyánk és barátunk! —, Bartók és Kodály volt­­ a néptáncban. Mély igényességével forrása az újnak és a megúju­lásnak. A széttöredezett világban az összetartó erő. Az a különös, megismételhetetlen jelenség, akit együtt si­rat súlyos veszteségérzéssel idős és fiatal egyaránt. Hatalmas tudást és bölcsességet gyűjtött össze, ez volt biztonságos kútfője az újabb nemzedékek szigorú, kíméletlenül igazságos, de nagy szeretettel és emberséggel átitatott szakmai segítésében. Az ő hazája a Kárpát-medence volt. Minden szeg­letében jártas és ismerős a Dunántúltól Erdélyig, északtól délig. „Adatközlőinek” százaival élt szemé­lyes ismeretségben. Tisztelték — és kölcsönösen szerették is egymást — a romániai, szlovákiai és délszláv folkloristák, tánckutatók. De szerette és tisz­telte ő a román parasztot és annak csodálatos művészetét éppúgy, mint az erdélyi magyarét. A torzult politikai korszakok és hatalmak oda-vissza ható, gyűlöletet ébresztő mételyét eltolta magától, bárki is kínálta föl neki. Paraszti adatközlőit nem tekintette „tárgynak”. Velük osztotta meg ünnepeit, hétköz­napjait. Lakása sohasem fogyott ki a vendégekből, akik azt otthonukként hasz­nálhatták. Érkeztek az ország minden részéből, meglátogatták, ha Budapesten jártak. S talán a legtöbben Erdélyből, mint ama régi szép időkben a vándo­rok. Jöttek, betértek, szállást és élelmet kaptak, hírt, bölcsességet, emberséget cseréltek. Életvitelének, alkotó munkájának szerves része volt ez az egysze­rű, személyes emberi kapcsolattartás. Sok-sok szilveszterét töltötte például Erdélyben azoknál a barátainál, akiknek a táncait gyűjtötte és feldolgozta. Úgy volt tudós, saját szakmájában az egyik legkiválóbb, hogy sejtjeiben, izmaiban és egész lelkiségében is hordozta azt a világot, amelynek kimagasló, korszerű kutatójává lett. Mert nemcsak a régi öregek barátja volt, a fiatalok is hozzá fordultak szakmai-emberi problémáikkal. Szinte öntötte magából, mint túlcsorduló kút­­ból, a pontos és tárgyhoz illő szakismeretet. Hatalmas néptánc-népzenei és folklórtörténeti tudásanyagával és csodálni való munkabírásával mintegy a kulisszák mögötti háttere volt a folklórmoz- 3

Next