Kultúra és Közösség, 1991 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1991 / 2. szám • Kultúraváltás - Rendszerváltás - RENSZERVÁLTÁS - KULTÚRAVÁLTÁS - Gutai István: Hatalomváltások Pakson
rendszerváltás — kultúraváltás Császár József így emlékezik: „Nem volt összhang a paksi tanács és az atomerőmű között. Emiatt nem kapott meg a tanács mindent, a személyi ellentétek az egész település kárára voltak, ezt korrigálni kellett. Azóta lényegesen felgyorsult és javult a város fejlődése.” „Három összejövetelt tartottunk. Első alkalommal bejelentették, hogy személycsere lesz, Dallos elvtársnak mennie kell. Tudtuk, hogy ez az egész a háttérben a PRV játéka, erről már javában folyt a pletyka akkor a városban. Rákérdeztünk, ekkor bökték ki: valóban, ez a Pónya javaslata. Megkérdeztem Császár elvtárstól: Én is hozhatok vidékről tanácselnöknek valót? Ha másnak lehet úgymond javasolni, nekem vagy bárki másnak miért nem? Azt mondtam akkor, azt mondom most is: tanácselnököt helyből kell választani. Legalább tíz éve éljen itt köztünk, aki elnök akar lenni, aztán legyen az, persze, ha megválasztják. Az első összeröffenésen nem született döntés. Gondolkozzunk, hogy amint lenne jobb, azt mondták a szervezők. Mi tudtuk, csak időt akarnak nyerni. Másodszor már élesben ment a játék. Kimondták, hogy a PÁV részéről ki a jelölt. Érdekes módon, az atomerőmű küldötte, az egyik igazgató, csak hallgatott, nem nyilatkozott a kiéleződő vitában. Harmadszorra aztán megszületett a döntés. Szavazni kellett. Jópáran a jelölt ellen szavaztunk. Ekkor már kevesebben jelentünk meg, mint az előző két alkalommal. Sokan úgy látták, úgyis fölösleges itt ágálni, meg aztán meg is gyúrtak néhány embert. Agitálás is indult, hogy a tanácstagok majd ne válasszák meg maguk közül a jelöltet az első tanácsülésen. A pártvébé ekkor beavatkozott: behívatták a párttagokat egy kis beszélgetésre, az agitáció szervezőjét pedig leállították. Eldőlt. Ide jött a Jákli.” (Helyi párt-, majd gazdasági vezető, akinek, mivel anonim akart maradni, a Lokálpatrióta nevet adtam) E három megbeszélés után Jákli Péter dunaföldvári tanácselnök létére a PAV dolgozójaként indult és nyert a paksi tanácstagi választáson, éppen a Kurcsatov utcában, ahol — egy utcabeli véleménye szerint — elég sokan laknak főnökök (az atomerőmű főnökei). Ebben a körzetben lakik az erőmű vezérigazgatója is. A dunaföldvári tanácselnököt a választások előtt gondosan bejelentették lakónak az egyik Kurcsatov utcai lakásba, a kettős jelölés szellemében versenytársat is találtak neki, akit nem a lakótársak, hanem az erőmű kért föl erre a közszereplésre. (Ez a számítógépes szakember nem volt tudatában annak, hogy eszközként akarják fölhasználni. Úgy gondolta, hogy ahol él az ember, azért a közösségért tennie kell valamit. A jelölőgyűlésen ismerte meg ellenfelét, a későbbi tanácselnököt. A „szervezők” annyira körültekintőek és elővigyázatosak voltak, hogyha véletlenül Pakson nem sikerülne az akció, Jákli Péter számára „meghagytak” Dunaföldváron egy tanácstagi körzetet. Feleslegesnek bizonyult óvatosságuk: 1985 június 18-án a paksi városi tanács ünnepi ülése egyhangúan választotta meg Jákli Péter Dunaföldvár, Ifjúság tér 1.sz. lakost tanácselnökének. Kialakult a város „államformája”, az ipari feudalizmus. Ha felelni akarunk Gombár Csaba kérdésére, ki uralta Pakson ezt a döntési folyamatot, a válasz: a Paksi Atomerőmű Vállalat hatalmi elitje. Ha Lokálpatrióta kérdésére („Én is hozhatok tanácselnöknek valót?”) válaszolnék, igent kellene mondanom. Igen, ha ő lett volna az ország első, egyetlen ... stb. atomerőművének vezérigazgatója, ha (ezzel együtt) tagja lett volna az MSZMP Központi Bizottságának, ha (az eleve torz iparfejlesztés következtében) ekkora politikai-gazdasági hatalmat tartott volna a kezében.