Kultúra és Közösség, 2002 (29. évfolyam, 3. szám)
2002 / 3. szám • Politika és … II. - POLITIKA ÉS INTEGRÁCIÓ - Kolozsi Ádám: "Erős program" a tudásszociológiában
cionalista igazságfogalom mellett kötelezi el magát: „tartsuk fenn tehát a „tudás” szót mindarra, amit kollektíve jóváhagyunk.” Partikuláris versus transzcendentális igazságkritériumok: Az egyes állítások igazságértékét tehát nem kívánják megítélni, méghozzá azért nem, mert az ember nem rendelkezhet interkulturális és transzcendentális érvényességű igazságfogalommal. Ezek helyett csak lokális és temporális érvényességű, tehát társadalmilag kialakított partikuláris igazságkritériumok létezését állapíthatjuk meg. Amennyiben csak részleges érvényességű társadalmi konvenciók döntenek arról, hogy mi minősül racionálisnak, és mi irracionálisnak, akkor maga a konvenció vizsgálható, de kultúraközi értékelésnek - közös mérce híján - nem vethető alá. Nincs univerzális szempont, vagyis a konvencionalizmus szerint az emberi értelem önmagában képtelen igazságról és hamisságról örökérvényűen állításokat tenni. Ezért utasítja el Bloor a tudás autonómiáját, az elfogadott konvenció alapján helyesnek ítélt logikai műveletek nem az emberi értelem kultúrafüggetlen teleologikus mozgásának szükségszerű elemei, hanem önkényes oksági kapcsolatok lecsupaszított szabályrendszerének megfelelő sem nem racionális, sem nem irracionális kauzalitások Bár Bloor az igazságkritériumok partikularitását megállapítva dönt a szimmetrikus vizsgálat elve mellett, emellett mégis totális alapállásból érvel. A partikularitást leszögezi, a transzcendentális igényű ész pozíciójából mégis részlegesnek minősíti. A lokális tudás nem lehet transzcendentális tudás - mondja saját lokális tudásával. Nyitva hagyva azt a kérdést, hogy az öncáfolat-érv valóban értelmetlenné teszi-e állítását, az most is megállapítható, hogy a saját társadalma igazságkritériumainak megfelelve minősíti ezeket partikulárisnak. Amennyiben reflexivitása az erős programot nem cáfolja meg, igazságértéke akkor is kizárólag a helyi igazságra vonatkoztatható, annak hagyományosan elfogadott tudásképét mintegy dekonstruálhatja, annak körén viszont nem léphet ki. A dekonstrukcióhoz annak hagyományos - totális - igazságfogalmával kell dolgoznia, annak leromboltával azonban - úgy gondolom - saját tudásképén kell a kutatásnak alapulnia. Ez szerintem azt jelenti, hogy az irracionalitás-racionalitás dimenzióját a kutatásból nem eliminálhatja, csak annak jelentését - ahogyan Mary Hesse javasolja - a tudásszociológia relacionista modellje szerint meg kell változtatnia.