Kultúra és Közösség, 2014 (4. folyam, 5. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám • Kultúrák és társadalmi viselkedések - ELMÉLETEK, MÓDSZEREK, TEÓRIÁK - Biernaczky Szilárd: Magyar afrika tudástár (AHU) (szakmai bemutatkozás, célok, feladatok és első eredmények)

46 Elméletek, módszerek, teóriák akadémiai intézetben tevékenykedő Simon Róbert, a szakmailag legtökéletesebb magyar Korán fordí­tója és magyarázója viszont többek között egy ter­jedelmes monográfiát írt az észak-afrikai arab (vagy berber?) származású Ibn Khaldúnról, akit a modern történettudomány megteremtőjének tartanak (Si­mon Ibn Khaldún nagy elméleti könyvét is lefordí­totta, de kiadott egy kötetnyi egyiptomi mesét is). A közgazdaságtudomány területén nagy kelet­je volt Afrikának a hatvanas-hetvenes, sőt, még a nyolcvanas években is. Ma már alig esik szó Bog­nár Józsefről, aki egy kétségkívül túl elméleti és túl vastag opust produkált a fejlődő világ gazdasági fejlesztésének kérdéseiről. Hasonlóan gazdag Simay Mihály életműve is a fejlődő országokkal kapcso­latos elemzéseket tekintve. Annál népszerűbb ma is Szentes Tamás életműve, aki a hatvanas években - tanzániai professzorkodás után hazatérve — olyan műveket írt, főleg az elmaradottság és fejlődés kap­csán, amelyek 8-10 nyelven is megjelentek (többek között még arabul is). Szentes számos kisebb-na­­gyobb publikációban is foglalkozik Afrikával, mára azonban érdeklődéséből csak a fejlődés­ témakör maradt meg. Akik kitartottak az Afrika-téma mel­lett, azok közül elsősorban Balázs Juditot és esetleg Kiss Juditot említhetjük. (Szentes és Balázs is va­lamennyi publikációját felajánlotta a Tudástárnak, Balázs Judittól már néhány felhelyezésre került). A magyar szakemberek (néha publikációkban is testet öltő) szerepet vállaltak Afrika újkori építésze­tében és városrendezésében. Két nevet említhetünk most: Huszár László (1932-2007) mint a ghánai Kumasi egyetem tanára egy egész tartomány vala­mennyi városának rendezési tervét készítette el, épü­leteket is tervezve, és minderről egy angol partnerrel közös könyvet adott ki. A másik említésre méltó jeles építész Polónyi Károly (1928-2002), aki 1963- tól majd húsz éven át dolgozott Afrikában (előbb ő is a ghánai Kumasiban egyetemi tanárként megszer­vezte a posztgraduális képzést, illetve többlakásos típusházakat tervezett, majd Nigériában Calabar vá­ros rendezési tervét készítette el, utóbb rövid algériai tartózkodás követően néhány évet még Etiópiában töltött, itt pedig elkészítette a főváros fejlesztési ter­vét, és megtervezte a Forradalom Terét­. Tapasztala­tairól magyar és angol nyelven is könyvet adott ki. A természettudományok terén is van mondani­valónk. Az algológus Cholnoky Béláról már tettünk említést. Vojnits András biológus kollégánk Afrika természeti környezetét, környezetvédelmi gondo­latait közlő írásait és könyveit említhetjük. Pócs Tamás akadémikus Tanzániában tett botanikai fel­fedezéseiről kellene itt bővebben szólnunk, ha vol­na rá módunk. Galácz András, az őslénytan tudósa néhány cikkben afrikai leleteket elemez. Tudomá­sunk van még arról, hogy az ELTE biológusai fog­lalkoznak afrikai állatok és növények rendszertani kérdéseivel. Tevékenységük írásos eredményeinek felderítése ugyancsak soron következő feladatunk. Guman István csillagász viszont jeles művet írt a dogonok csillagászati ismereteiről és mitológiájá­ról (a könyv már megtalálható a Tudástárban). A minap jutott tudomásunkra, hogy Entz Boldizsár, Ghána tb. konzulja édesapja, Entz Béla 1966 és 1974 között mint hidrobiológus ENSZ-szervezetek megbízásából Ghánában, majd Egyiptomban tevé­kenykedett, és utóbb eredményeiről számos művet írt. Publikációinak begyűjtése most kezdődik meg. Létezik Magyarországon néhány szakértője a trópusi orvoslásnak is. Egykoron a László Kór­házban működött egy ilyen osztály Várnai Ferenc professzor vezetésével. Napjainkra a téma felelőse Várnai egykori tanítványa, Axmann Ágnes (mind­kettőjük jeles könyvet publikált a témakörből). Nagy jövő áll (hatna) a hazai agrártudományok képviselői előtt, már akik a trópusi földművelés, állattartás, élelmiszertermelés területén szeretné­nek működni. Végtelen kár, hogy a Szent István Egyetem lényegében felszámolta egykori világhírű tanszékét. A már elhunyt Varga János professzor, a volt intézmény alapítójának munkássága felderíten­dő. Hasonló a helyzet az egyik legszorgalmasabb, afrikai terepen (Etiópia, Tanzánia) is működött, bár igen korán elhunyt agrárkutatóval, Obzsut Jó­zseffel, aki ennek a tanszéknek a neveltje volt, és akinek sárospataki leszármazottait is még fel kell derítenünk. De nem feledkezhetünk meg a gödöl­lői egyetem egykori rektoráról, a franciás művelt­ségű Petrasovits Imréről sem, aki többek között a Magyar Tudományi is írt tanulmányt az afrikai agrárium fejlesztésének kérdéseiről. A ma is tevé­keny kollégák közül elsőként a nemzetközileg széles körben ismert és aktív Kanizsay Endre professzort (az egykori Trópusi Tanszék munkatársát) kell em­lítenünk, akinek gazdag tevékenységét nyilván meg kívánjuk jeleníteni a Tudástárban. Hasonlóképpen számítunk Kanizsay egykori kollégája és utódja, Pekli József együttműködésére. De említenünk kell Kanizsay doktoranduszát, Juhász Péter Gergelyt is, aki Kanizsayhoz hasonlóan részese konkrét afrikai földművelési és állattartási próba-üzemeléseknek. Körképünk végére csemegét tartogattunk. Nap­jainkban jelent meg a regényíró és művelődéstörté­nész Szalay Károly könyve a történelem előtti kor Kultúra és Közösség

Next