Kultúra és Közösség, 2014 (4. folyam, 5. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám • Kultúrák és társadalmi viselkedések - ELMÉLETEK, MÓDSZEREK, TEÓRIÁK - Biernaczky Szilárd: Magyar afrika tudástár (AHU) (szakmai bemutatkozás, célok, feladatok és első eredmények)
46 Elméletek, módszerek, teóriák akadémiai intézetben tevékenykedő Simon Róbert, a szakmailag legtökéletesebb magyar Korán fordítója és magyarázója viszont többek között egy terjedelmes monográfiát írt az észak-afrikai arab (vagy berber?) származású Ibn Khaldúnról, akit a modern történettudomány megteremtőjének tartanak (Simon Ibn Khaldún nagy elméleti könyvét is lefordította, de kiadott egy kötetnyi egyiptomi mesét is). A közgazdaságtudomány területén nagy keletje volt Afrikának a hatvanas-hetvenes, sőt, még a nyolcvanas években is. Ma már alig esik szó Bognár Józsefről, aki egy kétségkívül túl elméleti és túl vastag opust produkált a fejlődő világ gazdasági fejlesztésének kérdéseiről. Hasonlóan gazdag Simay Mihály életműve is a fejlődő országokkal kapcsolatos elemzéseket tekintve. Annál népszerűbb ma is Szentes Tamás életműve, aki a hatvanas években - tanzániai professzorkodás után hazatérve — olyan műveket írt, főleg az elmaradottság és fejlődés kapcsán, amelyek 8-10 nyelven is megjelentek (többek között még arabul is). Szentes számos kisebb-nagyobb publikációban is foglalkozik Afrikával, mára azonban érdeklődéséből csak a fejlődés témakör maradt meg. Akik kitartottak az Afrika-téma mellett, azok közül elsősorban Balázs Juditot és esetleg Kiss Juditot említhetjük. (Szentes és Balázs is valamennyi publikációját felajánlotta a Tudástárnak, Balázs Judittól már néhány felhelyezésre került). A magyar szakemberek (néha publikációkban is testet öltő) szerepet vállaltak Afrika újkori építészetében és városrendezésében. Két nevet említhetünk most: Huszár László (1932-2007) mint a ghánai Kumasi egyetem tanára egy egész tartomány valamennyi városának rendezési tervét készítette el, épületeket is tervezve, és minderről egy angol partnerrel közös könyvet adott ki. A másik említésre méltó jeles építész Polónyi Károly (1928-2002), aki 1963- tól majd húsz éven át dolgozott Afrikában (előbb ő is a ghánai Kumasiban egyetemi tanárként megszervezte a posztgraduális képzést, illetve többlakásos típusházakat tervezett, majd Nigériában Calabar város rendezési tervét készítette el, utóbb rövid algériai tartózkodás követően néhány évet még Etiópiában töltött, itt pedig elkészítette a főváros fejlesztési tervét, és megtervezte a Forradalom Terét. Tapasztalatairól magyar és angol nyelven is könyvet adott ki. A természettudományok terén is van mondanivalónk. Az algológus Cholnoky Béláról már tettünk említést. Vojnits András biológus kollégánk Afrika természeti környezetét, környezetvédelmi gondolatait közlő írásait és könyveit említhetjük. Pócs Tamás akadémikus Tanzániában tett botanikai felfedezéseiről kellene itt bővebben szólnunk, ha volna rá módunk. Galácz András, az őslénytan tudósa néhány cikkben afrikai leleteket elemez. Tudomásunk van még arról, hogy az ELTE biológusai foglalkoznak afrikai állatok és növények rendszertani kérdéseivel. Tevékenységük írásos eredményeinek felderítése ugyancsak soron következő feladatunk. Guman István csillagász viszont jeles művet írt a dogonok csillagászati ismereteiről és mitológiájáról (a könyv már megtalálható a Tudástárban). A minap jutott tudomásunkra, hogy Entz Boldizsár, Ghána tb. konzulja édesapja, Entz Béla 1966 és 1974 között mint hidrobiológus ENSZ-szervezetek megbízásából Ghánában, majd Egyiptomban tevékenykedett, és utóbb eredményeiről számos művet írt. Publikációinak begyűjtése most kezdődik meg. Létezik Magyarországon néhány szakértője a trópusi orvoslásnak is. Egykoron a László Kórházban működött egy ilyen osztály Várnai Ferenc professzor vezetésével. Napjainkra a téma felelőse Várnai egykori tanítványa, Axmann Ágnes (mindkettőjük jeles könyvet publikált a témakörből). Nagy jövő áll (hatna) a hazai agrártudományok képviselői előtt, már akik a trópusi földművelés, állattartás, élelmiszertermelés területén szeretnének működni. Végtelen kár, hogy a Szent István Egyetem lényegében felszámolta egykori világhírű tanszékét. A már elhunyt Varga János professzor, a volt intézmény alapítójának munkássága felderítendő. Hasonló a helyzet az egyik legszorgalmasabb, afrikai terepen (Etiópia, Tanzánia) is működött, bár igen korán elhunyt agrárkutatóval, Obzsut Józseffel, aki ennek a tanszéknek a neveltje volt, és akinek sárospataki leszármazottait is még fel kell derítenünk. De nem feledkezhetünk meg a gödöllői egyetem egykori rektoráról, a franciás műveltségű Petrasovits Imréről sem, aki többek között a Magyar Tudományi is írt tanulmányt az afrikai agrárium fejlesztésének kérdéseiről. A ma is tevékeny kollégák közül elsőként a nemzetközileg széles körben ismert és aktív Kanizsay Endre professzort (az egykori Trópusi Tanszék munkatársát) kell említenünk, akinek gazdag tevékenységét nyilván meg kívánjuk jeleníteni a Tudástárban. Hasonlóképpen számítunk Kanizsay egykori kollégája és utódja, Pekli József együttműködésére. De említenünk kell Kanizsay doktoranduszát, Juhász Péter Gergelyt is, aki Kanizsayhoz hasonlóan részese konkrét afrikai földművelési és állattartási próba-üzemeléseknek. Körképünk végére csemegét tartogattunk. Napjainkban jelent meg a regényíró és művelődéstörténész Szalay Károly könyve a történelem előtti kor Kultúra és Közösség