Kalauz - A közmiveltség és irodalom terén, 1865 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1865-01-15 / 1. szám
KALAUZ A KÖZMIVELTSÉG ÉS IRODALOM TERÉN. (Megjeleli mindést hó 15. és utolsó napján.)ttr JEIOfizetesi ára Egész évre 8 frt. — Félévre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. — Egyes szám ára 40 kr. III-ik évfolyam 1-ső fele. 1. szám. Pest, 1865. Január 15. Vrancsics Antal. 1. Volt idő a magyar nemzet életében , mikor mindenki, lett volna bár a büszke palota, vagy az alacsony kunyhó szülöttje; állott legyen bár az emberi intézmények legmagasabb polczán, vagy mint igénytelen napszámos nyújtott segédkezet ama roppant épületnek — melyet nemzeti létnek neveznek — felépítéséhez : szentebb kötelességet, magasztos hivatást, munkásságának magasabb czért nem ismert, mint ezen, apáink vérével szerzett hazát nagggyá emelni, s ha kellett érette meghalni. Az idők azóta teljesen megváltoztak, a viszonyok átalakultak , egészen más nézetek jutottak érvényre, és ha néha a mai kor jobb érzésű gyermeke fel fel lelkesül a múlt századok nagyszerű eseményeinek olvasásánál, kisszerű nézetkörének világánál inkább csodálni, de követni nem tudja azok példáját. Nagy idők, nagy emberek! * * * Vrancsics, vagy mint magát később, hogy nevét könyebben ejthesse ki a magyar, ha vala . Verancsics Antal született 1504. május 29-én Sebenicóban Dalmatának egyik nevezetesebb városában. Ősei több századon át Bosniában laktak, s valahányszor csak alkalom mutatkozék — mint ezt a történelem nyíltan bizonyítja dicső Nagy Lajosunk korában — a magyar korona érdekében mindenkor hősileg kitünteték magukat, és csak akkor, mikor Bosnia hűtlenség és árulás következtében török felsőbbség alá jutott, Horvátországba menekültek, honnan azonban csak hamar a tengerpart felé költözvén , a nevezett városban telepedtek meg. —Velencze— melynek hatalma alá Sebenico ez időben tartozott — nemesekül ismerte el a Vrancsicsokat, kik — korán magokévá tevén az olasz miveltséget — tagadhatlanul a mondott város műveltebb, tiszteltebb polgárai közé tartoztak. Atyja Ferencz, anyja Statileo Margit, Statileo Mihály traui polgár leánya vala, s igy Antalnak mind az olasz nyelvet atyja, mind az illírt anyja után anyai nyelvének mondhatá. Vrancsics Antal már mint gyermek Trauba küldetett anyai nagybátyjához Statileo Jánoshoz, kitől első oktatását nyerte, de mikor ez a szintén traui születésű s II. Ulászló magyar király udvarában nagy tekintélyű férfiú Beriszló Péter veszprémi püspök ajánlatára Magyarországban nyert hivatalt’, ismét visszakerült Sebenicóba az atyai házhoz, hol megkezdett elemi tanulmányait, főkép a» latin és’görög nyelvben, szép sikerrel folytatta. Az enbare csak igen rövid ideig maradhatott az atyaiháznál, mert már mint tíz éves gyermek nevezett nagybátyját Statileo Jánost Magyarországba követte, aki részére a scardonai káptalannál kanonokságot eszközölt ki al királynál, és őt Beriszló Péter veszprémi püspök udvarába beszerezte. Beriszló Péter ez idő tájban Magyarhon nem csak legjelesb főpapja , de a leghősiebb vitéze s tiszteletre leginkább méltó fia volt, kitII. Ulászló király érdemei méltánylásául Horvát-, Dalmát- és Tótország bánjának, valamint vránai perjelnek is nevezett ki, ugyan e főpap a hozzá igen sokszor intézett pápai levelekben „Magyarország alkirályának” hivatik, valószínűleg azért, mert mint bán az ország első nagyja gyanánt tekintendő.) 1514-ben mikor Vrancsics Antal Veszprémbe érkezett, a pórháború dühöngött az országban, Beriszló dandárával szinte felparancsoltatott a bodrogi táborba Dózsa és czimborái ellen, az ifjú Vrancsics ott volt vele, és elgondolhatni minő benyomást gyakorolhattak a fiatal szívre a pórok, a ráczok kegyetlenségei. Negyven évvel utóbb * 365. lap. 3) Lásd e nagy férfiú tetteit bővebben a ,,Religio“ czimü tudományos folyóirat 1854. évi 50 és köv. számaiban, az általam közlött ,,Avránai perjelség története“ czimü érte ) Vannak, kik úgy hiszik, hogy Verancsics Antal csak meglett férfiú korában jőve Magyarországba, véleményeket öcscséhez Mihályhoz adott levelére alapítván , melyben irja magáról : „In Hungáriam adulta ium aetate adductus“ de mivel a Dózsaféle pór lázadásról azt mondja : én jó részét e dolgoknak szememmel láttam, mint igen helyesen megjegyzi nagy történet-búvárunk Szalay László az ,,adultus“ szó alatt csak serdülő, nem felserdült kort kell értenünk. Lásd Szalay igen jeles értekezését ,,Verbőczy István és Verancsis Antal“ a ,,Budapesti Szemle“ első kötetében kezésben. "