A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 9. (1882)
Podhradszky András: A siket- és nyírfajd = Das Auerhuhn und Birkhuhn
214 PODHRADSZKY ANDRÁS. Nagysága egy kifejlett közönséges házi tyúkhoz hasonló, ennél azonban szintén nyúlánkabb. A vén kakas tollazata : a fő és nyak sötét rozsdabarna, úgyszintén a hát és a has is. Begye teljes nagyságában sötétkék zománczban játszik; szárnya rozsdabarna, csupán a szárnyváll és hónalj fehér. Farka fekete ; az egyes farktollak a többi madarakéhoz aránylag szélesek, számuk 18, fehér foltokkal s kissebb-nagyobb fehér sávolyokkal tarkázottak. Az egyes tollak szélessége 6—7 cm. Szempillái nagyok és duzzadtak s szép czinnóber-színűek. Csőre horgas, mint a ragadozó madaraké, sárgás fehér színű, hossza 4 cm. Torka alját egy barnás aczélszínű, 5—6 cm. hosszú, apró hoszszas tollacskákból álló szakál díszíti. A fiatal egyéves kakas tollazata csupán annyiban különbözik a vén kakasétól, hogy hát- és szárnyfedő tollazata világosabb színezetű, s begyének zománcza is halványabb, mint a vén kakasé. A jércze tollazata majdnem egyszínű, sárga-veres alapszínen kissebb-nagyobb fekete sávokkal s foltokkal tarkázott és így annyira elüt a kakas tollazatától, hogy már nagyságát is tekintve a nem ismerő kész, más madárfajnak tekinteni. Hazája, déli Európa meleg vidékeit s Angliát leszámítva, egész Európa, hol magasabb hegységek s összefüggőbb erdőségek jönnek elő. Fenyves erdőkben gyakoribb, de találni lombosokkal kevert állatokban is, ha azok patakokban s forrásokban nem szűkölködnek. Az éjszakibb vidékeken gyakoribb, valószínűleg azért, mert azok nagyobb erdőségekben bővelkednek, s itt tartózkodik mindenütt, hová a fényűk felhatolnak. Vándorolni nem szeret, és így az állandó vadak sorába számíttatik; ritka eset is, hogy pagonyát (Revier) változtatná, — ahol napvilágra jön, rendesen abban a kerületben marad is. Csupán az erdők letarolása bírja arra, hogy tartózkodási helyét megváltoztassa, mi annyiból áll, hogy a vágások előhaladtával a szomszéd állatokba vonul vissza. Élelme mindenféle erdei gyümölcs, eper, málna, szeder, áfonya, madárberkenye és bodza-bogyó, mindenféle erdei és fűmagvak, bábok, pondrók és férgek, télen át a lucz- és jegenyefényű tűi és rügyei, az előbbit jobban kedvelvén s tavaszszal még a vetényágyakban lévő plántákat is megnyirbálván. Húsa nyáron s őszön át sokkal ízletesebb, mint télen vagy tavaszszal, a midőn az a fényűk rügyeitől s tűrtől erős terpentin-szagú, s ügyes szakács kell hozzá, hogy akkor élvezhetővé tegye. Párzási vagy vadász-nyelven dürgési ideje — mely elnevezés ugyan helytelen — általában véve április hava, melegebb vidékeken már márczius második felében is párzik. A