Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1836-09-21 / 24. szám
186 azt is, hogy kinek fizették meg kárát, kivel meg nem köszöntették volna újságainkban ? Valóban , lesznek olyanok, kik engem* megrónak hogy a’ téritésbeli summát sokra is tevém. Legyen azonban akármint, itt magunkat ellenkezés’ esetében felvilágosíttatni kívánjuk ,’s kérdés marad minden esetre, hova lesz a’ felesleges jövedelem? Jól tudjuk, hogy okoskodásunk nagyon is hibásnak állíttatik, mert a’ társaságok nem a’ városért kezeskedtek, hanem az egész birodalomban történhetett égésekért, ’s így ez átalányosan vétetve felosztandó az egészre, mely szerint ha itt nyertek, más helyeken károkra kellett a’ nyereséget fizetni. Tagadhatatlan — ’s így igazuk van a’ társaságoknak. De meg kell ismerni azt is, hogy a’ társaságok’ jövedelme, a’ bátorságositási számok és terhek’ irányában öregbűtl; ’s így ismét azon kérdés marad „hányad része van megköszönve az újságokban ama’ temérdek kincsnek? mely ezen úton a’ társaságok’ pénztárában évenként befoly.“ De legyen ! mi egyenesen nem állítjuk most, sem azt hogy nyernek a’ társaságok, sem azt meg nem ismerjük, hogy vesztettek volna — hanem azt a’ kérdést teszük, „ki kezeli, ’s hova megy a’ sok millió?“ mert valamely országnak ugyan mindegy akar egyik, akar másik lakosa’ zsebében legyen a’ pénz, de azonnal adóvá és másévá válik az, ha idegenek teszik el. Hogy hogy? — megismerni, hogy viszsza fizetik, ’s még is másévzá tenni a’ pénzt! Igen is, meg fogjuk ismerni, ha annak módja szerint bebizonyíttatik, hogy a’ Hazánkból kiadott pénz viszaadatott, ugyancsak hazánknak. De különben egyenesen azt kell állítanunk , hogy ily esetben legtanácsosabb, ha minden ország maga téríti magának a’ kárt, és maga nyer, ha haszon van belőle. Különös valóban, ha a’ társaságok megismerik azt, hogy magyarországban ugyan a’ 10 évi jövedelmet vissza nem fizették; de ellenben az olaszországi ’s egyéb égésekre valósággal kiadták ’s a’ t. Ha ez áll, bátran fel lehet tenni, hogy a’ másik évtized is hasonlóan fog kiütni, ’s így mi folyton szenvedőleg maradunk, ellenben ha honnunkban állnának ily társaságok, másokért ’s másoknak fizetni nem kényteleníttetnénk. Ha felvesszük az ausztriai olasz tűzkártéritő társaság’ manipulatióját, ezen módon minden város készíthet magának segédpénztárt. Itt minden befizető, részvényes egyszersmind; úgy hogy ha több égne el, mint be van fizetve, a' részvényesnek bár mindene leég is, koppan a’ szeme, mert ő mind magáért, mind másokért jótállt, ellenben ha a’ társaság nyer, akkor őtet is illeti a’ haszon. — Ezt azonban úgy kell érteni , hogy én 1830tól fogva részvényes vagyok; de nem hogy osztani való nyereség lett volna, sőt éven kint többet többet kell majd fizetni. ’S valljon nem az én sorsomon kínlódnak e sok száz ezer hazafitársaim ? Ily részvényes társaságokat formálni, melyekben a’ nyereség csak ígérve, a’ teher folyvást nyomasztólag van — , melyhez csak pénz kell, de a’ másé, melyet viszszafizetni csak okkal móddal szükséges, valóban magunkból is kitelhetik. Kivált ha még azon körülményt is hozzá vészük, hogy szükség’ esetében, mint most, még fel sem vállalják lerovás nélkül e’ társaságok a’ takarmány-bátorságositást. — De térjünk most azon hibás módra, mely a’ legnagyobb balitéletekre szolgáltat okot ’s mely egyenesen a’ társaságok’ helytelen megfontálásából származik. Az efféle társaságok, a’ helyetti, hogy évenkénti fizetést rendelnének ágenseiknek, az