Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám)
1837-06-03 / 44. szám
347 kedé úgy adott túl rajta, hogy becsület’ szaváért a’ másik kereskedő-vevő , még nyereséget is adott reá, ’s igy a’ mit ő látva vett, látat-lanban tudta eladni, — ’s kivitetett a’magyar földről. ’S ott ismét más zsákokba, ’s más kereskedők’ kezére került. Később a’ külföldiek panaszkodván a’ gyapjú’ roszasága miatt, az itteniek a’csalásnak ama közönséges palástjával takaródzottak, hogy a’ sok közül nem tudják kitől vették, de annyit becsületükre mondanak, hogy ha csak ugyan tölök való volna a’ kérdéses gyapjú , azzal őket is valamelyik magyar gazda csalta meg. ’S mi természetesebb ilyenkor, mint az, hogy zsákokba dugott téglákról, kövekről — a’ gyapjas zsákok tetejére ’s külsejére jó, és közepére rósz gyapjú töméséről ’s több ilyes esetekről panaszkodjanak. Mivel pedig a’ külföldiek az eladókat ki nem halgathatják, természetes, hogy az eszes kereskedők a’ becsületes sőt szánakodásra méltó emberek, következésképen a’ gazdák a’ csalók és igy dorgálni valók. A’ mit e’ hiedelemben Csaplovics úr meg is tett. Mi ellenben emlékeztetjük ötét, hogy miután egy két becsület nemérző földész’ hibájára felkötötte a’ német birodalom hír kolompját, mi lehet annak oka? hogy a’kereskedői csalásmódokról és temérdek fogásokról még csak egyet sem szól. — Mert ha igazán végig nézünk a’ tapasztaláson, hány szegény gazda panaszkodhatik, mig egy kereskedőnek sincs ugyan arra igaza. — Egyébbiránt mivel az ilyes vádak úton útfélen pezsgenek , ezeknek emlegetését hasztalannak ítélvén, vitatása helyett e’ tárgynak, azt mondjuk, hogy mihelyt fel fog állani egy gyapjuosztályzó intézet, azonnal el fog enyészni , minden kereskedői ’s földészi panasz, ’s a’ magyar földészeknek eddig bitangolt becsülete is állandó és tiszta lesz. Mely intézetnek a’ kivántaló mód szerént leendő felállása, hogy messze nincs, bíznunk kell Gazdasági Egyesületünk’ hazafiúságában ’s bölcseségében. — A’29. 30. §ban a’ rész nyitésről és zsákolásról ad intést és tanácsot Csaplovics úr, — ’s azok, kik talán nem tudták volna azt már régen — megköszönhetik néki, de azon állítás, hogy a’ magyar gyapjas zsákokban sok kolonczokat találhatni, és azért a’ kereskedő úgy fizet mint a’ gyapjúért, — hogy az ilyen bevétel galábúl szerzett pénz; az pedig ki elfogadja, becstelen ember annyit tesz,hogy Csaplovics úrnak sem a’ vádlott gazdák’ becsületéről, sem a’ szemes kereskedők’ varga betűs fogásairól legkisebb ismerete sincs. — Mert hiszen akármelyik zsákot szabadságban áll a’ kereskedőnek, ott felbontani a’ mely részén tetszik , ’s ezt el sem is szokták mulasztani az ismeretleneknél. — A’ 32. §. Azt mondja Csaplovics úr hogy ,,a’ jól kezelt, jó mosatú gyapjúra mindig van vevő, ’s reá nézve nincs rész conjunctura. — Mi ehhez csak ezen 3. szókat teszszük. Példának okáért most. Egyébbiránt úgy látszik, hogy mivel útba igazitásúl ’s intésül irta a’ magyar gazdák’ számára ezen értekezést Csaplovics úr, melyet honi íróink már többnyire régen elbeszéltek; — ’s azonban német nyelven és Csehországban adta ki, nem a’ volt neki czélja, hogy a’ magyar földészeknek adjon oly tanácsot, kiknek legnagyobb része nem ért németül; — hanem az hogy a’ külföld’ előtt, mely az ő beszédét szóról szóra elhiszi, a’ mi válaszunkat pedig nem érti — magának érdemeket szerezhessen. Elmondá ugyan is a’ sok akadályt és hibát, melyeken a’ hol lehetett, tanácsa nélkül is segítettek már gazdáink, hol pedig nem lehetett, ott Csaplovics úr maga is jó tanácsra vár." Bállá. Doháni művelés. Czélirányos bánásmódja az Orinocoi Indusoknak , a’ leveleitől még csak alig kopasztott dohány korút kihúzván tövestől a’ földből, azt egy szellös szárasztó házba megfordítva, azaz tövénél felfelé akasztani. Ajánlja ezt a’ Heidelbergai kertek felügyelője Metzger úr, Czellernek a dohányműveléshez való bévezetésébe, azon egy kivétellel , hogy mi azon egész plántának gyö