A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyve 1943
Centenáriumok és emlékünnepek 1943-ban
völygőknek tartották azokat, akik hétnél több bolygót feltételeztek, minthogy a hetes tökéletes és szent szám, tehát bolygó sem lehet több. Az új felfedezések nyilvánosságra hozatala tehát nem ment simán és első fogadtatásuk sem volt forradalmi jellegű. Coppernicus új világszemléletében is inkább egy új filozófiai nézetet láttak, amit az észbeli indukció hozott létre s nem a tények kényszerítő ereje. Coppernicus tételei az égboltot állócsillagaival együtt mozdulatlannak tekintik. Ez volt egyik legelfogadhatatlanabb állítása. Minthogy a 2. tétel szerint a Föld évi keringése miatt a Nap az égbolton látszólag körülfordulni látszik, ezt a látszólagos elmozdulást évi szakaszossággal az állócsillagoknak is mutatni kellene — hacsak nem feltételezzük, hogy azok mérhetetlen távolságban vannak a Föld pályaviszonyaihoz képest. Ezt a gondolatot viszont semmiképen nem akarták elfogadni, mert akkor a bolygórendszer és az állócsillagok világa között egy roppant nagy űrt kell feltételezni. Sokkal elevenebben élt Aristoteles amaz axiómája, hogy a természet nem tűri az ürességet, azt betölteni igyekszik, sem mint hogy ezt el lehessen fogadni. Coppernicus pedig énen azt sejtette meg igen merészen, hogy ez a nagy űr létezik. Tudjuk jól, hogy Coppernicus szemlélete nem merőben új. Évezredekkel előtte is gondoltak már arra, hogy a Föld gömb alakú s tengelye körül forog s talán mégsem a Föld a Mindenség középpontja. Előtte 1800 évvel a samosi Aristarchos is azt hirdette. Nehéz volna azonban eldönteni, hogy ha Aristarchos idejében felfedezik a távcsövet és a tökéletesebb mérőműszereket s velük bizonyítékokat lehetett volna szerezni e tanokhoz, vájjon ugyanolyan joggal nevezhetnék-e őt a heliocentrikus világszemlélet megalapítójának mint Coppernicust ? Vagy ha Coppernicus után újabb 1800 év telik el eredménytelenül, akkor is az ő nevéhez fűződnék-e a heliocentrikus szemlélet? Vagy pedig