A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Közlönye 7. (1867)

Kátai Gábor: A kir. magyar természettudományi társulat kérvénye a képviselőházhoz

4­V KIR. MAGYAR TERM­ÉSZET­TUDOMÁNYI TÁRSULAT Tárvlatunk ugyanis, mely nemzetünk életének lelkesedési kor­szakában 1841-ben alapittatott, midőn a bosszú dicstelen álomból ébredés után minden irányban az áldásos tevékenység szebb jövő­vel biztató reménye duzzasztó a kebleket, társulatunk , mely egy addig minden lépten nyomon érezhető nagy űr betöltésére vállal­kozott s a fenntebb emlitett nagy czélokat tüze ki zászlajára, ma­gasztos feladatát, önhibája nélkül bár és feszitett törekvései daczára is úgy, miként azt mindenkor óhajtó, mind e mai napig nem tölt­­hető be. Mert alighogy kezdetben a megalakulására szükségelt felsőbb engedély három álló évnél tovább tartott hivatalos kínjait kiszen­­vedé, s alighogy elvégre az arra következett négy év alatt műkö­désének a tért és ügyének a sziveket hazaszerte mindenütt egyiránt megnyerd s jótékony munkásságát a czéljához vezető utakon, a kezdet mindennemű nehézségei között bár, minden irányban kiter­jesztő. — 1849 végével, már akkor gyönyörűen virágzásnak in­dult társulatunk is egy időre az erőszakos halál martaléka lön. Jobbjaink közbejárása által 1851-ben újra életre ébredvén, noha sorait megritkulva, a korábban oly nemesen küzdők egy részét kidőlve , az előbbi magasztos lelkesedés tüzét nagy részben elham­vadva , az áldozat oltárait ledöntögetve találta, megmaradt erejé­nek bárha csak romjával töredékével is, újra munkálkodáshoz fo­gott s azóta korlátoltabb mérvben ugyan mint az előtt, de szaka­datlanul folytatja szerény működését. És e kis körű működésnek is meg voltak a maga áldásai. Mert azonkívül, hogy hat különféle szakosztálya a körükbe tartozó tárgyak bivárlásában s feldolgozásában egymással kezdettől fogva ne­mes buzgalommal vetélkedett, azon ter­mészeti kincseink fürkészé­­sére sem mulasztotta el figyelmét eleitől fogva kiterjeszteni, melyek mind e mai napig nagyon siralmas állapotban tengődő műiparunk és államgazdászatunk fejlesztésére és előbbvitelére olykor olykor nevezetes rugó gyanánt szolgáltak. így jön, hogy társulatunk, évkönyveinek már 2-ik kötetében, egyik ritka szorgalmú tagtársunk munkássága következtében, 32 fajta hazai kőszén vegyelemzését tette közzé s vezette be a tudo­mányos irodalomba, mi által azoknak műipari értéke külön külön határozottan ki lön mutatva, az összehasonlítás lehetővé téve, a versenyzés megindítva,­­ a mi kőszén bányászatunk emelkedésére szemmel látható befolyást gyakorolt. Majd dúsgazdag hydrologiánknak jön számtalan gyógy- és ke­serű vizeink szabatos vegyelemzései által, miket egyes buzgó tag­

Next