A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Közlönye 7. (1867)
Kátai Gábor: A kir. magyar természettudományi társulat kérvénye a képviselőházhoz
4V KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT Tárvlatunk ugyanis, mely nemzetünk életének lelkesedési korszakában 1841-ben alapittatott, midőn a bosszú dicstelen álomból ébredés után minden irányban az áldásos tevékenység szebb jövővel biztató reménye duzzasztó a kebleket, társulatunk , mely egy addig minden lépten nyomon érezhető nagy űr betöltésére vállalkozott s a fenntebb emlitett nagy czélokat tüze ki zászlajára, magasztos feladatát, önhibája nélkül bár és feszitett törekvései daczára is úgy, miként azt mindenkor óhajtó, mind e mai napig nem tölthető be. Mert alighogy kezdetben a megalakulására szükségelt felsőbb engedély három álló évnél tovább tartott hivatalos kínjait kiszenvedé, s alighogy elvégre az arra következett négy év alatt működésének a tért és ügyének a sziveket hazaszerte mindenütt egyiránt megnyerd s jótékony munkásságát a czéljához vezető utakon, a kezdet mindennemű nehézségei között bár, minden irányban kiterjesztő. — 1849 végével, már akkor gyönyörűen virágzásnak indult társulatunk is egy időre az erőszakos halál martaléka lön. Jobbjaink közbejárása által 1851-ben újra életre ébredvén, noha sorait megritkulva, a korábban oly nemesen küzdők egy részét kidőlve , az előbbi magasztos lelkesedés tüzét nagy részben elhamvadva , az áldozat oltárait ledöntögetve találta, megmaradt erejének bárha csak romjával töredékével is, újra munkálkodáshoz fogott s azóta korlátoltabb mérvben ugyan mint az előtt, de szakadatlanul folytatja szerény működését. És e kis körű működésnek is meg voltak a maga áldásai. Mert azonkívül, hogy hat különféle szakosztálya a körükbe tartozó tárgyak bivárlásában s feldolgozásában egymással kezdettől fogva nemes buzgalommal vetélkedett, azon természeti kincseink fürkészésére sem mulasztotta el figyelmét eleitől fogva kiterjeszteni, melyek mind e mai napig nagyon siralmas állapotban tengődő műiparunk és államgazdászatunk fejlesztésére és előbbvitelére olykor olykor nevezetes rugó gyanánt szolgáltak. így jön, hogy társulatunk, évkönyveinek már 2-ik kötetében, egyik ritka szorgalmú tagtársunk munkássága következtében, 32 fajta hazai kőszén vegyelemzését tette közzé s vezette be a tudományos irodalomba, mi által azoknak műipari értéke külön külön határozottan ki lön mutatva, az összehasonlítás lehetővé téve, a versenyzés megindítva, a mi kőszén bányászatunk emelkedésére szemmel látható befolyást gyakorolt. Majd dúsgazdag hydrologiánknak jön számtalan gyógy- és keserű vizeink szabatos vegyelemzései által, miket egyes buzgó tag