Taine, Hyppolite Adolphe : Az angol irodalom története 3. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 26. (Budapest,1883)
III. Könyv. A klasszikus kor - II. Fejezet. Dryden
pedig magától, hogy összeköti gondolatait és igazolja, s hogy mindezek fölött természetszerűleg helyesen lát s a módszerrel együtt megvan józan esze is. Hajlamai és gyöngeségei olyanok, melyek megfelelnek értelmi formájának. Legmagasabb polctra emelia bámulatos Boileaut, kinek kifejezései nemesek, rhythmusa kitűnő, gondolatai helyesek, nyelve tiszta, kinek szatírája metsző és eszméi szabatosak, s a mit kölcsönvesz a régiektől, saját vagyonából uzsorával visszafizeti, még pedig oly jó pénzzel, melynek csaknem egyetemes értéke van.« 52 Megvan benne a logikus költők merevsége, nagyon szabályos és észszerű, kárhoztatja Ariostot, aki nem tudott sem arányos tervet készítni, sem valami cselekvény-egységet megtartani, vagy valami időhatárt, vagy valami mértéket roppant meséjében; kinek szülje túláradó, méltóság és illendőség nélkül, s kinek kalandjai túlmennek a természetesség és lehetőség határain.»53 Épen oly kevéssé érti meg a finomságot, mint a képzeletet. HoRacz-ról beszélve, úgy találja, hogy 52 I might find in France a living Horace and a Juvenal in the person of the admirable Boileau, whose numbers are excellent, whose expressions are noble, whose thoughts are just, whose language is pure, whose satire is pointed, and whose sense is close. What he borrows from the ancient, he repays with usury of his own, in coin as good and almost as universally valuable. 53 «Spenser wanted only to have read the rules of Bossu.» Másutt Longint, Boileaut, Kapint idézi: «The latter of whom is alone sufficient, were all other criticks lost, to teach anew the rules of writing.» Arioste neither designed justly, nor observed any unity of action or compas of time, or moderation in the vastness of his draught. His style is luxurious without majesty or decency, and his adventures without the compass of nature and possibility.