Baktay Ervin: A boldog völgy országa. Barangolások Kasmírban - A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (1934)
XI. A kasmiri völgyek. A Szind völgyében. Szónamarg. Magyar nyomok Kasmírban. Mohandmarg, Stein Aurél havasi táborhelye. Búcsú a Boldog Völgytől
Az első estén nem időztem nagyon sokáig Stein Aurélnál. Siettem sátramba bújni és kiheverni a nap fáradalmait. Másnap reggel csodaszép látvány fogadott, amint sátramból kiléptem. Ragyogó napfény özönlött végig a havasi mezőn, s a messzeség páráján át felém villant a Haramukh fehér orma. Stein Aurél, mint azt később elbeszélte, annakidején a Haramukh magaslatairól látta meg először Mohandmargot. Úgyszólván fölfedezte a remek hegyi rétet, hiszen azelőtt csak a félnomád gudzsárok hajtották fel a margra állataikat a nyár derekán. Kérésére a kasmíri kormány átengedte neki Mohandmargot, úgyhogy Stein Aurél mintegy birtokosa, de mindenesetre egyedüli jogos használója a havasi rétnek. Tőle függ, megengedi-e a gudzsárok vagy az esetleges turisták ottartózkodását. Turisták ugyan nem zavarják, az elmúlt évtizedek folyamán összesen talán kéthárom ízben járt odafönn európai ember, ezek is a tudós angol barátai voltak és az ő látogatására jöttek. Éppen ebben áll Mohandmarg előnye : Stein Aurél igazán zavartalanul dolgozhat a természet békéjében. És azt hiszem, Stein Aurél jobban is szereti a magányos vadont, mint a zajos, tülekedő, okvetetlenkedő városi élet zenebonáját. S ebben nyilván igaza van. Amikor másnap hosszabb sétára indultam vele a marg környékén, úgy éreztem, mintha Stein Aurél lelkének minden gyökérszálával odatartoznék ahhoz az ázsiai tájképhez. Otthon érzi magát a szűz természet világában; minden követ, minden virágot, sőt minden állatot is ismer a marg fenséges táján. Önkénytelenül ez a hasonlat jutott eszembe : «A tudomány remetéje!» Ezt meg is említettem egy cikkemben, amit annak idején írtam a «Pesti Hírlap»-nak, beszámolva mohandmargi benyomásaimról. De ki is kaptam ám azért az epithetonért Stein Auréltól! Valamelyik budapesti barátja elküldte neki a cikket. A tudós nem talált benne semmi kivetni valót, de amikor hazatérésem után egy alkalommal idehaza járt, kedves korholással illetett a «tudomány remetéje»kitételért : — Hát csak nem mondhatja, hogy az én mohandmargi tanyám valami remetebarlangra emlékeztette volna ?!