Baktay Ervin: A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetbe - A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (1930)
XXV. Ahol a nyomok végetérnek...
sürgették, mert mikor a nem akklimatizált európai szervezetet annyira legyöngíti a tropikus betegség, mint amenynyire az enyémmel tették a hosszas malária s a velejáró nyavalyák, nem segíthet egyéb, csak a radikális légváltozás. Beláttam ezt, de nem akartam féligvégzett munkával hazatérni, hiszen nyugattibeti utam csupán egyik epizódja volt indiai tanulmányaimnak, amelyek kedvéért a háromesztendős keleti tartózkodás sok-sok viszontagságát vállaltam. Már Szimlában, majd további utazásaim idején Indiában, jólesett látnom, mily megértő elismeréssel fogadták nyugattibeti utam tapasztalatait s a Csornára vonatkozó adatokat oly egyének, — angolok és indusok — akiknek pedig Körösi Csorna Sándor nem volt honfitársuk. Többek közt Szimlában Sir John Marshal, az «Archeological Department of India» igazgatója nagy érdeklődéssel vette tudomásul közléseimet; a poonai Deccan College vezetője, Rawlinson professzor pedig angoloknál szokatlan lelkesedéssel fogadta új adataimat Csornáról. Átadta nekem kéziratát annak az előadásnak, amelyet nemrégen tartott a nagy magyar kutatóról: «A forgotten Hero» («Egy elfelejtett hős») címmel. Nem árultam el Csorna angol bámulójának, hogy hősét több joggal nevezhetnék elfeledtnek szülőhazájában, amelynek fővárosa például még nem állított szobrot neki és csupán egy jelentéktelen kültelki utcát nevezett el róla. Déli Indiában tett utazásomból ismét északnak fordulva, 1929 januárjában Kalkuttába (Calcutta) érkeztem. Ha nyomon követtem Körösi Csorna Sándort Nyugattibet úttalan útjain, természetesen el akartam zarándokolni azokra a helyekre is, ahová későbbi léptei vezették. Csorna Kalkuttában és Bengálban töltötte élete utolsó tíz évét, miután befejezte tibeti tanulmányait a Himalája zordon hegyei közt. 1826 novemberének végén Phuktalból ismét visszatért Szabathába. Kennedy százados és dr. Gerard közbenjárására havi 50 rúpiát utaltak ki további tanulmányaira s a brit-indiai kormányon kívül már az «Asiatic Society of Bengal» is komoly érdeklődést tanúsított ezek iránt. Csorna még nem tekintette befejezettnek felada