Baktay Ervin: A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetbe - A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (1930)
XXIV. Kasmíron át vissza Indiába
parti remek, régi mogul kertben, az Isábar Bághban tartózkodott, amelyet a kasmiri kormány engedett át az illusztris tudós használatára. Sir Aurel már ismert vendégszeretetével, őszinte szívességgel fogadott és mikor beszámoltam utamról, az elismerést kedves, szinte atyai dorgálással toldotta meg és alaposan leszidott, amiért betegen, hiányos felszereléssel nekivágtam nehéz vállalkozásomnak. Pedig mi volt az én teljesítményem az ő világhírű expedícióihoz képest! Igaz, hogy őt a sors robusztus egészséggel és erővel áldotta meg, amely lehetővé tette számára, hogy sikeresen szálljon szembe Középázsia embertelen sivatagjainak minden veszedelmével. Európába készült s azzal váltunk el, hogy a következő évben valószínűleg találkozunk Budapesten. Mohandmargi látogatásomról emlékezve megjegyezte, hogy én voltam az első magyar, aki őt ázsiai «otthonában» valaha felkereste, mint ahogy én voltam az egyetlen ember, akivel harminc év óta Indiában magyarul beszélhetett. Utoljára a korán elhúnyt nagytehetségű íróval, Justh Zsigmonddal beszélt ott magyarul, akit közös angol barátjuk, Dunsterville vezérőrnagy (akkor még csak hadnagy) hívott meg Lahorba. Visszatérőben a hatalmas csenárfákkal ékes kertből, a Dál-csatornán bekopogtam német barátaim bárkaházába, akik kitörő örömmel fogadtak. Dr. Trinkler és dr. De Terra, miután Lehből lejöttek Kasmirba, Szrinagarban hosszabb ideig pihentek nehéz és hosszú középázsiai expedíciójuk után. Kényelmes houseboatjukban pompás vacsorára láttak vendégül és késő éjszakáig beszélgettünk, szórakoztunk a legvidámabb, szinte diákos hangulatban. Különösen De Terrával elevenítettünk fel kedves emlékeket, mert mint én, ő is éveket töltött Münchenben, ahol egyetemi tanulmányait végezte. Lelkemre kötötték, hogy Indiából hazatérve, feltétlenül jöjjek Németországba és ne feledkezzem meg az ott tartandó előadásokról. Másnap délután velük együtt délutáni teára voltam hivatalos Tucci professzoréknál. A Lehből hozott szőnyegekkel és néprajzi műtárgyakkal gazdagon díszített hajószalon valóságos kis múzeumnak hatott. A virgonc kis