Bayer József: A nemzeti játékszín története 2. (Budapest, 1887)

III. rész. Széchenyi kora és a budai színészet - A) Széchenyi I. gróf és a nemzeti játékszín körüli mozgalom az irodalomban - I. Röpirat: "A magyar Játékszínrűl"

. A fővárosban régi rossz szokás volt, hogy a középületek emelésénél is a divergentiális systemát követték s össze-vissza hányták a középüle­teket. Egészen figyelmen kívül hagyták a város atyái azt az elvet, hogy míg nem választjuk ki a legszebb helyeket a középületek számára, úgy ezek sohasem fogják Pest szépsé­gét és kellemeit emelni. Mert a középület nemcsak külső szépségével imponál és vonz, hanem az­által is, hogy mint ilyen a tisztaságot megkívánja, és éppen e jó példa adásával a köz­­tisztasági szellemet ébreszti föl. Tisztasági központul fog szolgálni, mert ezt sokkal könnyebben érheti el, mint egy magán­épület. Széchenyi a játékszín épületének fölállítására nézve ugyanazon eszmét hirdeti, a­melyet magánál a játékszín létrehozásánál megvitatott. A fővárosnak ugyanis több tisztasági központra van szüksége, de állítsunk föl előbb egyet s utána a többit. Jobb egymásután, mint egyszerre min­dent akarni. Erre a legalkalmasabb helyűt a József-teret jelöli ki, mint a mely akkor a tisztaságnak és csinosságnak bizonyos fokán állt legalább. Ide annak hosszabb oldalára kívánta építtetni a magyar játékszínt, a Magyar Tudós Társaság épületét vagy a Casinót, s a ki nem épített rövi­­debb oldalára pedig a városházát. Lehetetlen be nem látnunk, hogy éppen e tervelgetésnél esik túlságba Széchenyi, a­ki a divergens systema helyett a convergenst ajánlja honunkban, hol szerinte is oly csekély a pénzbeli tehetség. Mert ha csekély volt a tehetségünk (s ezt akkor nem lehetett tagadni), éppen ez okból nem kellett volna a középületeket egy helyre csoportosítani: a József-piaczára, hiszen akkor több tisztasági központra kilátásunk sem lehetett volna csekély tehetségünk miatt. De mintha maga is belátná tévedését, már alább azt javasolja, hogy ezt tartja ugyan a legjobb hely­nek, miként a legrosszabbnak a kecskeméti kapu környékét — mégis, ha netán a József-piacban helyet nem lehetne kapni, építsék a színházat a piaczhoz oly közel, a­mint csak lehet. Magát a színház építését tekintve, Széchenyi tervét magára a térre nézve helyesnek ítélhetjük, mert ez a város közepén feküdt, száraz vidéken, mely az árvíz veszélyének sem volt kitéve. A túlzás és ellentmondás csak abban nyilvánult, hogy ő a tisz­tasági központok keletkezését nem egyetlen középület által óhajtotta ezúttal létesíteni, hanem egyszerre többet s tán mindent is egy helyre akart csoportosítani, a mi gyenge tehetségünk mellett egyenesen a saját tervének eredményességét semmisítette volna meg A választmány másik teendőjét, mint azt már föntebb is előadtuk, az képezné Széchenyi szerint: minő ízlés szerint épüljön a színház. Ter­mészetesen nagyon válogatósak nem lehetünk s azért legjobb lesz szerinte a magyar példabeszéd szerint «bocskorban kezdeni». Sokan azt akarják ugyan, hogy egyszerre a legfényesebbet építsük, mely a nemzeti becsű­

Next