Macaulay, Thomas Babington, : Anglia története II. Jakab trónralépte óta 3. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata (Budapest,1877)
Harmadik kötet - XI. Fejezet
4 ANGLIA TÖRTÉNETE világítva. A palota diszszobái zárva valának, s ellepé azokat az udvaronczok egy fényes serege a királynak és királynőnek óhajtva kézcsókolására lenni. A whigek diadalérzettől s boldogságtól eltelve gyűltek egybe ottan. Voltak köztök nehányan, a kiknek megbocsátható ha boldogságukhoz némi káröröm is vegyült. Az nem volt jelen, aki legméltatlanabb bánásmódban részesült mindazok közt, akik túlélték a rosz időket. Erissel lady azalatt míg barátjai megtöltöttékWhitehall termeit, megmaradt visszavonultságában, visszaemlékezve arról, akinek, ha még életben volna, nem csekély részt kelle vennie ama nagy nap ünnepélyeiben. De leányát, pár hónap óta Cavendish lord nejét, anyja a devonshire-i grófnő a királyi párnak bemutatta. Fönmaradt egy levél, melyben a fiatal úrhölgy nagy elevenséggel írja le a népesség örömzsivaját, a világítást az utczákon, a tolongást a bemutatási teremben, Mária szépségét s ama kifejezést, mely Vilmos komor vonásait szelidité és megnemesité. De a levél legérdekesebb helye az, a melyben az árva leány bevallja kegyetlen örömét a fölött, hogy atyja gyilkosai bár késő bünhödésének tanúja lehetett.*) London példáját a vidéki városok követték. Három hétig a hírlapok telve valának azon ünnepélyeknek, melyekben a közöröm keresett magának kifejezést, urak és *) Lady Cavendsh levele Sylviához. Lady Cavendish, vigy mint legtöbb eszes leánya ama nemzedéknek mindig fejében tartá Scudéry regényeit. A Dorinda, a kinek ir (cousinere Jane Allington) az Sylvia , Vilmosnak Ormanzor és Máriának Phenixana nevet kelle fölvenni. London Gazette febr. 14. 1688/9 . Luttrell Nárcisz naplója. Ez utóbbi, melyre gyakran hivatkozom, az All Souls College könyvtárában van. Igen le vagyok kötelezve e könyvtár őrének azon szívességéért, amelylyel látnom engedte ezen becses kéziratot.