Macaulay, Thomas Babington, : Anglia története II. Jakab trónralépte óta 5. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata (Budapest,1877)

Ötödik kötet - XX. Fejezet

VILMOS ÉS MÁRIA. 303 nye, mondák ők, már előttünk áll : az esküdtek kimondták az ítéletet. Ítéletük eldönti a dolgot, s képtelenség lenne a hamis tanúkkal, a­kiket Manchesterből kövekkel kergettek ki, ismételtetni a lecskét. Ezen érvre egyszerű volt a vá­lasz. Az esküdtszéki ítélet eldönté az ügyet, a mennyiben az a vádlottakat, de nem a mennyiben a vádlókat illette. A vádlók most vádlottakká lettek, s a vádlottak minden­ jo­­gát igénybe vehették a maguk számára. Abból, hogy Lancas­hire ’gentlemanéi nem találtak s helyesen nem találtak sem­mi árulási bűntényt, még nem szükségkép következik, hogy az államtitkár, vagy a kincstár ügyvéde a hivatalos vissza­élés vagy csak elhamarkodás vétségében is leledzik. A ház száz tizenkilenc, szóval száz­kettő ellenében elhatározó, hogy Smith Aron és mind a két fél tanúi megidéztessenek. Több nap múlt el a kihallgatásokkal és keresztkérdésekkel, s az ülések néha késő éjig tartottak. Csakhamar kiderült, hogy a vád nem könnyelműen emeltetett s hogy többen azok kö­zöl, a kik fölmentettek, vétkes tervek részesei voltak. Most a toryk beérték volna egy eredménytelen csatával , de a whigek nem akartak lemondani előnyeikről. Indítványoz­­tatott, hogy az adatok elegendőknek jelentessenek ki arra, hogy külön bizottságban tárgyaltassanak, s a határozat szavazás nélkül elfogadtatott. Az ellenzék azt egy olyforma kijelentéssel próbálta megtoldani, hogy a korona tanúi hami­san esküdtek , de ezen módosítvány száz­harminczhat szó­val százkilencz ellen félrevettetett; ellenben kilenczvenhét ellen százharminczhárom szóval kimondatott, hogy létezett egy veszélyes összeesküvés. Ez alatt a főrendek ugyanezt a kérdést tárgyalták, s ugyanazon eredményre jöttek. Taaf­­fét a lakoskodásért börtönbe záratták, s oly határozatokat fogadtak el, miszerint úgy a kormány, mint a bírák minden

Next