Macaulay, Thomas Babington, : Anglia története II. Jakab trónralépte óta 6. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata (Budapest,1877)

Hatodik kötet - XXIII. Fejezet

ANGLIA TÖRTÉNETE. XXIII. FEJEZET. Az ünnepélyek, melyekkel London, deczember máso­­dikán 1697. a béke és közjólét visszatérését megülte, éjfél­nél tovább tartottak. Másnap reggel egybegyült a par­liament , s ama kor egyik legmunkásabb ülésszaka vette kezdetét. Azon kérdések közt, melyek iránt az országgyűlés­nek gyorsan kelle határozni, egy volt a legérdekesb és legfontosabbik. Még az átalános öröm első elragadtatásai közepett is, melyekkel Angliában a ryswicki béke alkotóját fogadták, sokan aggódva és izgultan kérdezgették egy­mást, vajon mi lesz most azzal a hadsereggel, mely hírne­­vet szerzett magának Izlandban és Belgiumban, mely sok nehéz hadjárat alatt egyaránt megtanult győzni és enge­delmeskedni, s mely most nyolczvankét ezer kitűnő kato­nából állott. Vajon e nagy haderőnek egy részét meg kell-e tartani az állam szolgálatában ? S ha igen, melyik része lenne az ? A két utolsó király, a törvényhozás beleegyezése nélkül, tartott fönn béke idején állandó hadcsapatokat. De hogy az, a­mit ők tettek, Anglia alaptörvényeinek megsér­tése volt, azt elismerte minden jogtudós, s világosan mon­dotta a »Bill of Rights« is. Vilmosnak tehát, most, mikor

Next