Macaulay, Thomas Babington, : Anglia története II. Jakab trónralépte óta 6. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata (Budapest,1877)
Hatodik kötet - XXIII. Fejezet
56 ANGLIA TÖRTÉNETE: olyan biztosíték, aminő rendes esetekben mindig létezik az ártatlan vádlottnak hamis tanúk ellen megvédésére. Az alsóházat nem lehet megesketni, nem lehet keresztkérdések alá venni, nem lehet perbe idézni, befogatni, bitóra állítani, megcsonkítani hamis esküvésért. Tényleg az alsóház bizonyítása, maga egyetemes jellegében, kevesebbet ér, mint a meg nem cáfolt vallomása valamely egyes tanúnak. Mert az csakis a ház többségének bizonyságtétele. Lehet ott egy tekintélyes kisebbség, melynek nyilatkozata lényegesen különbözhetik a többség nyilatkozatától. S tettleg ezer eset forgott fönn. Mert azok közt, akik Duncombeot hallották, vita támadt az iránt, hogy voltaképen mi volt az, amit ő bevallott; szavazás is volt fölötte; s a tényálladék, melynek a felsőház által föltétlen elismerését várták, végre csak kilenczven szóval hatvannyolc ellen, állapíttatott meg. Ennél fogva úgy látszik, hogy bárminő legyen is egyéni meggyőződésök a lordoknak a Duncombe vétkességéről, mint igazságos bírák, kénytelenek lesznek őt felmenteni. Nagyon élénk vita után, szavaztak, s a bili negyvennyolcz szavazattal negyvenhét ellen megbukott. A kisebbségből néhányan azt kívánták, hogy hivassanak be a helyettes tagok is , de ezen botrányos indítvány erélyes ellenzéssel találkozott, s a ház, saját legnagyobb becsületére, kimondá, hogy oly kérdésekben, melyek lényegökben bíróságiak, noha alakjukra nézve törvényhozóinak látszanak, egy távollevő peernek se adassék szavazat. Sok whig lord tiltakozott. Köztük Oxford és Wharton. Csak sajnálni lehet, hogy Burnet és a kitűnő Hough, aki most oxfordi püspök volt, a pártszenvedély által annyira elvakíttattak, hogy jegyzőkönyvbe kívánták vétetni külön véleményüket egy oly határozat ellenében, melyet ma már