Forbáth László: A megújhodott Mongólia - A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (1934)

XXIV. Fejezet. Az élő turulmadarak földje

nemzet madár-szimbólumának, a turulnak mongol neve. Az évszázadok folyamán eltűnt mögüle a történelmi múlt és megmaradt a jelkép, a­nélkül, hogy tudnánk, milyen kapcsolat van a turulmadár és a magyar nemzet sorsa között. Nálunk Európában, illetve főként Magyarországon csak képeken, szobrokon él közöttünk a turulmadár, Mon­góliában azonban még ma is ezerszámra tanyázik, raga­dozó madár és elhullott állatokkal táplálkozik. Középázsia lakóinak, különösen karavánjaiknak az élelme rendszerint hús. Amikor a karaván meg-megáll, le­vágnak egy birkát, vagy egy ökröt és ezt fogyasztják el az éjszakai pihenő előtt. Kitapasztalták ezt már évszáza­dok óta a turulmadarak is és tudják, hogy mindig akad valami húsmaradék ott, ahol út, ösvény vezet. Ezért kí­sérték és kísérik ma is a karavánokat turulmadarak : várják a meghagyott hús- és csontdarabokat. Ezer és ezerszámra kóvályognak a levegőben, vagy a hegyek szikláin és lesik a karavánok távozását. Valószínűleg így járt egy évezreddel ezelőtt a ván­dorló magyarokkal a turulmadár-csapat, kísérte őket vi­szontagságos útjukon. Bizonnyal már akkor is tudták a pásztornépek, hogy ahol turulmadarak tanyáznak, arra­felé már jártak emberek, arrafelé jó az út. Így vezette egy évezreddel ezelőtt a turulmadár az ősmagyarokat. * A Sár Uszu partján és vidékén heverő síremlékek és kőhalmok valószínűleg különböző időkből származtak. A kétszáz méter hosszú és körülbelül száz méter széles, kövekkel teleszórt téglalap sarkain és közepén a nagyobb kőrakással, valószínűleg még az ujgurok előtti időkből való, talán egy nagy vezér sírját jelölik. Ennek a tégla­lapnak a területén belül nincsenek faragott síremlékek, valószínűleg a Krisztus utáni VI. századból maradt ránk — mint ahogy később hallottam. A darumadaras obeliszkekre és ezekre a kőhalmokra vonatkozóan hasonló véleményt mondott az orosz tudo­mányos expedíció is. Ezeken a helyeken később ásatásokat

Next