Fehér Géza: Kanitz Fülöp Félix "a Balkán Kolumbusa" élete és munkássága 1829-1904 - A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (1932)

I. Rész - Tanulmányai

15 híressé vált nagy hegedűművésszel. Már gyermekkorában kitűnt kiváló rajzolótehetségével is, ami a művészi pályára hajtotta. 1842-ben elvégezvén az «Öfölsége szabadalmazta izraelita rendes főtanoda» «II. évfolyamatú negyedik osz­tályát»1 (anyja ekkor halt meg, apja már előbb), a követ­kező év tavaszán, 1843. május 1-én, tehát 14 éves korában beállt Grimm Vince litográfiái intézetébe «Greveur Prac- tikant»-nak. Mestere, Grimm Vince, maga is nagyon művelt s a magyar művészvilágban szerepet játszó ember volt. Treforttal, Serényi gróffal és Lukács Móriccal ő alapította a Pesti Műegyletet,2 műkereskedése is volt (1843-ig).3 Ennek a szabadságharcban is tevékeny részt vevő 4 Grimm Vincé­nek a háza tudósok és művészek gyakori találkozóhelye volt, akik közül különösen kettő hatott Grimm ifjú munkatár­sára, Kanitzra, éspedig József nádor legkisebb fiának, József főhercegnek a nevelője, Häufler József Vince, az ismert topográfus és etnográfus, és Kiss Ferenc, a kiváló régész, egyetemi tanár. Az utóbbi számára Kanitz már 1845-ben, 16 éves korában elkészítette néhány archeológiái illusztrá­ció rajzát és kővésetét.5 Ilyen környezetben nemcsak a rajzolásban tökéletesíthette magát, de művelődhetett is, meg a tudomány és a művészet iránti érdeklődése is foko­zódott. Grimmnek 1847. április 15-én kiállított bizonyít­ványa szerint Kanitz nála hétnegyed év után ügyessége és. szorgalma által «Salair» lett. Amikor 1845. augusztusában Grimm fuzionált Walzel Ágost Fr.-el, s az utóbbi vette át a vezetést, Kanitz továbbra is ott maradt egészen 1847. április 20-ig. Tehát négy évig dolgozott egyazon litográfiái intézetnél. Walzel bizonyítványa szerint Kanitz graveur 1 A bizonyítvány magyarnyelvű szövegében magyarosan Kánicz~ Maga is, még 1848-ban Bécsben is így írja alá rajzait. 2 Lyka Károly, A táblabíró-világ művészete. Budapest, 1922. I. 18. 3 U. o. IV. 109. 4 A Kossuth-bankó készítője, majd 1849-ben ő ásta el Szemerével és Házmánnal a koronaj el vényeket. Mint emigráns Törökországban moha­medán hitre tért és Aleppóban telepedett le. A kiegyezés után hazatérve visszavonulva élt. Csak egyszer szerepelt még : Löventhallal és Szénnel Pá­rizsban megnyerte a sakk-világbajnokságot. Vasárnapi Újság, 1872. 3. 5 Wurzbach C., Biographisches Lexicon des Kaiserthums Österreich. Wien, X (1863) 435—437.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék