Pauler Gyula: A magyar nemzet története Szent Istvánig - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 42. (1899-1901. cyclus) (Budapest, 1900)
Jegyzetek
186 JEGYZETEK. 80. 1., közkézen forgó történeti műveinkben mint változathatatlanul megállapított, szilárd alapon nyugvó adatok szerepelnek. 142) A Geysa nevet Szabó Károly (i. h. 339. 1. n. 1. szerint), helyesen Gyercsának, Karácsonyi János Gecsének (Turul VII. 30. ki. 11.) majd (u. o. XII. 23. 1.) Gyécsének, Mátyás Flórián Gyéczának olvassa (Ért. T. XVI/10. 22. 1.). Jellemét, tetteit, megtérése természetét, az események elfogulatlan vizsgálata mutatja s a mit íróinkban „alkotmánysértéséről“, megtérésének mindenféle világi motívumairól olvasunk, csak azt mutatja, hogy a X. század helyzetét a mai század szempontjából nézik, s a vallásos kérdésekről, a pogány fejedelmek megtéréséről nem a barbár naiv lelkesedésével, hanem a XVIII. század skepsisével ítélnek. Szint ilyen természetű annak a kérdésnek fejtegetése, miért csatlakozott a magyar a nyugoti és nem a keleti egyházhoz ? Az okot nem philosophiai reflexiók, hanem a história folyása fejti meg és Thallóczy Lajos igen egyszerűen dönti el : „A nyűgöt törődött velünk s a Gézát uraló túl-adunai vidék a nyűgöt hatását érezte, s ezért onnan indul ki az eredményes térítés“ (Századok 1896. i. h. 206. 1.), bár Sarolt eredetileg kétségkívül a görög — akkor még nem schismatikus — szertartást követte, s talán ennek is volt befolyása arra, hogy Szent István idejében Veszprém mellett görög apáczaklastrom keletkezett. Gyercsa vad természetét a legsötétebb színekkel rajzolják a források : „Admodum crudelis et multos ob subitum furorem suum occidens“ (Thietmar MG. SS. III. 862. 1.). „Severius quidem et .. . crudelius ... potentialiter agens in suos“ Leg. maior (Fl. I. 12. 1.) Korát csak hozzávetőleg állapíthatjuk meg abból, hogy Konstantin Porphyrog császár, mikor Árpád ivadékait elősorolja, 944-ben még nem említi, István fia azonban 977. táján született, s ebben tehát eltérek Szabó Károlytól, ki Konstantin feljegyzéseit 949-re tevén, más alapból indul ki, de végre mégis 23. évre condludál (i. h. 340.1.). Saroltról a Kb. e. 15. (Fl. II. 126. 1.) és más krónikánk némi mondaszerű adatokat tartottak fenn. Minthogy azonban ugyanazok, ugyanott Sarolt atyját, Gyulát, Kán nemzetségűnek tartják (1. Pauler Gy. A magyar nemzet története IP 603.1.), melynek főfészke Baranyában volt, Beliud, Kulan terra Kulant, Keant ott kell keresnünk s ott csakugyan találunk Kán falut, Béllyét, mi Beliudra emlékeztet, s talán megtaláljuk Kulan, Kalánt is Bárban, régente Boor, tekintetbe vévén, hogy, a mint Kará-