Margalits Ede: Horvát történelmi repertorium 1.köt. (1900)
II. A délszláv tudományos és művészeti akadémia munkálata
Felemlíti a fontosabb dalmát és albán városokat, Keres (Cres), Sanso (Saseno) szigeteket. Nompara de Caumont 1418-ban tengeren ment a Szentföldre, útleírása csak Rodusra nézve érdekes, a többi ismeretes. Bertrandon de la Broquiere, Jó Fülöp burgundi herceg tanácsosa 1432-ben ment a Szentföldre tengeren és 1433- ban Konstantinápoly-Belgrádon át tért vissza Franciaországba. Útleírása terjedelmes napló, melynek kézirata megvan Párisban a nemzeti múzeumban (10,025. sz. a.), nyelvezetét új franciára átírta D’Aussy L. Broquiere szellemes, részlehajlatlan és helyes ítéletű, mindent jól megfigyelő és minden iránt érdeklődő utazó, feljegyzései történelmi és földrajzi szempontból jelentékenyek, főkép arra nézve, minek voltak a Balkánfélszigeten az állapotok a török harcok után. Műve az azonkorbeliek közt a legjobb, mint katona, főképen a várak iránt érdeklődik és azokat részletesen leírja. A helyneveket ő is erősen elferdíti, úgy, hogy igen nehéz helynevein eligazodni, mert a valódi nevet csak találgatni lehet. Igen érdekes Szerbián át való útjának leírása. (p. 568— 612. D' Aussy.) Belgrádról így szól: E város Rasciában van és azelőtt a szerb deszpotáé volt, de ez négy év előtt átengedte a magyar királynak, nehogy a törökök elfoglalják tőle mint Golubácot (Conlumbach), melynek eleste nagy veszteség a kereszténységre nézve. Belgrád még nagyobb veszteség volna, mert sokkal erősebb annál és 5—6 ezer lovast fogadhat magába. Falai mellett foly egyfelől egy nagy folyó, mely Boszniából (Bosnie) fő és neve Sanne (?) emellett emelkedik a vár, mely mellett elfoly a Duna, melybe ott ömlik be a Száva. A vár alatt van egy falu, mely a Szávától a Dunáig húzódik és szerbek lakják. Ezek templomában husvét napján misén volt, melyet szláv nyelven mondtak, de azért szertartásaik megegyezők a franciákkal és Rómának engedelmesek. (Erről Risztics, Glasnik VI. 218, azt véli, hogy a raguzai kereskedőknek belgrádi templomában lehetett jelen az istentiszteleten.) Belgrádot erős fekvésénél fogva, kettős várfalak veszik körül és három erődből áll, melyekből három a hegyen van, kettő pedig a viz mellett egymás irányában és mind az öt erőd fallal van egybekapcsolva. Van kis kikötője is, melybe 16 — 20 gálya elfér, ezt két torony őrzi, mely a két végén van és lánccal van egybekötve, de a láncot nem láthatta, mert a viz igen nagy. A Duna mellett Belgrádon alul van Golubac, mely a törököké, kik itt 100 sajkát tartanak, hogy azon bármikor átmehessenek Magyarországba.« Végezetül azt fejtegeti, mily könnyen foglalhatnák el a szövet.