Czettler Jenő: Agrárpolitika - Kincsestár 66. (1932)
I. Bevezetés
4 BEVEZETÉS A modern agrárpolitika tehát a nemzet gazdasági életének szerves felfogásából indul ki s ezért nem elégszik meg általános törvényszerűségek (földjáradék, csökkenő hozadék stb.) kutatásával, nem törekszik csupán a statisztikai anyag alapján a helyzetkép pontos felvételére, még a különböző országok viszonyainak összehasonlításával sem éri be, hanem egy ország adott helyzetéből kiindulva, az ott történelmileg kifejlődött agrárrendszer állapotát, hiányait, fejlődési lehetőségeit vizsgálja, igyekszik a külföldi alkalmazható példák figyelembevételével megállapítani azon intézkedéseket s azok mérvét és egymásutánját, amelyek hivatják az illető ország termelési politikáját és mezőgazdáinak sorsát a birtok, a hitel, a termelési és értékesítési politika, de ugyanolyan mértékben az általános és szakműveltség révén előbbre vinni s fölemelni. Bár a külföldi agrárkutatások a munkáskérdést, mint az üzemtan keretébe vágót, szintén elég részletesen tárgyalják, a magyar agrárpolitikusok, Bernát Istvántól és Gaál Jenőtől kezdve napjainkig, mindig különös súlyt helyeztek a mezőgazdasági munkáskérdésre s annak nem csupán az egyes munkás által teljesítendő munkaeredménye, a munkabér és jogviszony, de a szociálpolitikai része is érdekelte őket (egészségügy, telepítés stb., stb.). Természetesen ez a magyar viszonyokban gyökerező kiindulópont nem választja el teljesen a magyar agrárpolitikát más országok modern agrárpolitikai irányától, hiszen azok a hatóokok, amelyek a világszerte mutatkozó agrárválságot előidézték, nem egy ország jelenségei, de a ma uralkodó gazdasági rendszer függvényei. Nem kell az agrárpolitikusnak Marxszal, Kautskyval, vagy akár csak Dáviddal is azonosítania magát, hogy a mezőgazdaságnak, mint elsőrendű szükségleti cikkeket előállító termelési ágnak háttérbeszorulását konstatálja az iparral és kereskedelemmel szemben. A helyhez kötött, nagyrészt még ma is szűk-