Sőtér István: Francia - magyar művelődési kapcsolatok - Kincsestár 133. (1941)
XXI. Párizs varázsa
76 PÁRIZS VARÁZSA vágya, mely talán a leginkább csábító vonásnak tűnik fel az önmagába húzódó, életkörülményein változtatni oly nehezen tudó magyar szemében. Politikai forradalmait Európa többi népéhez hasonlóan Párizsról formálta Magyarország, de még ezeknél a forradalmaknál is fontosabbak azok a szellemi megújhodások, melyek aligha jöttek volna létre francia ösztönzés nélkül. Forradalmat és stílust tanulunk attól a néptől, mely vakmerő újításaiban és elegáns formatiszteletében egyaránt nagy tudott maradni. A Nyugat-nemzedék számára hol menekvést, hol serkentő, harci példát, hol hidegen csillogó eszményt jelent Párizs neve. A háború után, mikor a Nyugat forradalma elérte célját, a francia föld egy új európaiság kivonata és jelképe lett: tisztelete immár hagyomány és a magyar írók közül majdnem mindenki lerója a maga „párizsi regényét” amaz emlékek előtt, melyek az ifjúság legkalandosabb, legédesebb napjait jelentik számukra. Ma talán már alig akadnak, akik elmondhatnák magukról, hogy tizenöt évet töltöttek Szent Genovéva hegyének árnyékában, mint például Szomory Dezső, de a „napnyugati őrjárat” sorai a fiatalabb nemzedékekben sem lesznek ritkábbak. Ambrus Zoltán és Kosztolányi Dezső aszkétikus fegyelme, vagy játékos mélysége jó példa volt, szerencsés mutatvány. A Bovaryné fordítása igazi Flaubert-i keménységre feszítettea magyar nyelvet, Esti Kornél pedig sistergő, farsangi pezsgésével a mértéket tartó lendület, a tánccá nemesedett csapongás irigylendő teljesítménye lett. Az egyetemi oktatás terén nagy szerepet játszottak egyrészt azok a párizsi ösztöndíjak, melyeket gr. Klebelsberg Kuno miniszter létesített, másrészt azok, melyeket a francia kormány juttatott magyar ifjaknak. De nem csupán gyümölcsöző, hanem valósággal jelképes volt az a nagyszabású könyvajándék, melyben a francia kormány jóvoltából a budapesti