Carlyle [Thomas] Tamás: Hősökről. Gyémánt nyakláncz - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 48. (Budapest,1900)

A gyémánt-nyakláncz (1837) - Tizenegyedik fejezet. A nyakláncz el van adva

A NYAKLÁNCZ EL VAN ADVA. 387 kissé összeszedje magát, mert az utolsó felvonás, a nagy katasztrófa köréig. A két rögeszme, az egyik a bibornoké, a másik az ékszerészé, az egyik positív, a másik negatív, egyik a másikat megérezte; új remény­től izgatva, sebesen forognak egymás körül, mint két lány, ki­ kiöltik hosszú nyelveiket, hogy egyesüljenek. A maga részéről Boehmer résen áll, a­mint hogy ezt cselekszi négy hosszú éven át. Igaz, hogy a grófné nem akar tudomást venni erről a balga ajándékról s az egész szerencsétlen nyakláncz-ügyről: ezt ő világos szavakkal, nem minden érdesség nélkül, a­minőt az ilyen tolakodó megérdemel, adta tudtára. Eleseszű következtetések nyomán és puszta véletlen útján a ravasz ékszerész tőle csikarta ki, hogy Monseigneur de Rohan az ő embere. — Elég! elég! Madame-ot többé nem kell zaklatni. Nyugodj békében, ördöngös nyakláncz, te pedig, Monseigneur, térj vissza mielőbb! Hajh, nincs is a föld hátán ember, a­ki serényebb volna a visszatérésben, mint Monseigneur, ha menne. De még eddig az aranyos szegélyű autogramm nem hívogatja, nem ad rá engedélyt, a­mi kevés aranyos szegélyű autogramm kezéhez jut, az mind tagadó, leg­jobb esetben halasztó. Udvari cselszövények, mindig csak cselszövények! Ha csak nem nyakláncz, vagy egyéb szeszély, vagy szükség forog kérdésben, ki tudja, talán soha vissza se hínák (ilyen ingatag az asszonyi állat), hanem elfelednék s hagynák hervadozni, mint a hogy az ő rózsája elhervadt pot-pourrivá! Ebben a dologban a mi őrangyalunk, a grófné, is tartózkodóbb, mint a minőnek őt valaha láttuk. Mindazonáltal beható, ügyes keresztkérdésekkel valamit kisütött, részben tájékozva van a dolgok állásáról. Ő Felsége a királyné bírni akarja a nyaklánczot s ilyen esetben melyik nő 25*

Next