Gyóni Mátyás: Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében - Magyar-görög tanulmányok 7. (1938)
Bevezetés
fordulási helyét az általunk használt kiadás oldal- és sorszámával. Az egyes címszók után röviden közöljük az illető névre vonatkozó felvilágosításokat, személyeknél az időt, amikor éltek (uralkodóknál uralkodásuk idejét), nép- és helyneveknél pedig azt az időt, amelyre a bizánci források adatai vonatkoznak, így lett az onomastikon személynév anyaga egyszersmind a bizánci források magyar vonatkozású prosopographiájává. Az előfordulási helyek közlésénél rámutattunk az egyes források egymástól való függésére is, s az átvett adatokat []-sel szembeötlően jelöltük.2 A romlott, vagy kétes vonatkozású adatokat f-tel jelöltük. Közöltük az egyes nevek legfontosabb kézirati variánsait is. Felhívtuk a figyelmet az antik névragozástól eltérő, a görög nyelv fejlődése szempontjából fontos újabbkori és vulgáris névalakokra is. Az okleveles anyag neveinél az eredeti helyesírást adtuk, a többi szövegeknél a hagyományos helyesírást követtük. Ami az anyaggyűjtést illeti, a budapesti könyvtárakon kívül alkalmam volt külföldi könyvtárban is dolgozni. 1937 július havában, mint a Báró Eötvös József Collegium tagja csereösztöndíj révén a müncheni egyetem «Mittel- und Neugriechisches Seminar»-jában Fr. Dölger professzor úr szívességéből feldolgozhattam az anyagnak könyvtárainkban hiányzó részét is. Legyen szabad e helyen még őszinte hálámat és köszönetemet kifejeznem Moravcsik Gyula professzor úrnak, ki nemcsak dolgozatom tárgyának megválasztásában irányított, hanem a kidolgozásában is támogatott, rendelkezésemre bocsátva kéziratos anyaggyűjteményét, kollációit és fényképmásolatait , aki egyben olyan módszerbeli útmutatásokkal látott el, amelyek számomra dolgozatos s különösen az onomastikon összeállításában nélkülözhetetleneknek bizonyultak. A több kötetben kiadott forrásoknál az oldal- és sorszám előtt római számmal jelöljük a kötet számát. Okleveleknél csak a kiadásbeli kötetszámot s az oklevél darabszámát jelezzük. Költeményeknél a sorok számának jelölésében a százasokat elhagytuk. Michael Kritobulos adatainál a kiadásnak megfelelően a sorok száma helyett a fejezetszámokat adjuk. Ismert tény az, hogy a középkori Bizáncban majd minden történeti mű Bevallottan, vagy hallgatólagosan valamelyik előző mű folytatásául íródott. A történetírók a régibb korok történetének feldolgozásánál az előző történetírók műveit nagy tiszteletben tartották : egész részeket másoltak, rövidítettek, kivonatoltak belőlük. Ezért mutatunk rá az onomastikonban a források egyes adatainak egymástól való függésére. Csak így tudunk értékelési különbséget tenni a bizánci forrásoknak a magyarságra vonatkozó tudósításai között. Másrészt csak így van módunkban megfigyelni annak a folyamatnak a diachronisztikus síkban való lefolyását, hogy hogyan öröklődnek és terjednek Bizáncban a magyarságra vonatkozó ismeretek. — Az átvételt jelző [ 1]-en belül —fel jelezzük azt a tényt, ha egyidejűleg ugyanabból a forrásból más szerző is merített, ·-lel pedig azt a folyamatot, amikor egy már másodlagos adatot vesz át újra más szerző.