Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben, különösen 1867 óta (Budapest, 1932)
Harmadik fejezet. A negyvenes évek ipari mozgalmai
180 HARMADIK FEJEZET nem nyugtatta a kedélyeket. A hazafias érzelmeket újra felkorbácsolná az a rendelkezés, hogy az ország főbb helyén, Pozsonyban ipariskola nyílna meg, melynek tanítási nyelve nem a magyar, hanem a német lesz. »Pozsonyban nemsokára összejönnek azok a honfiak, akik nagylelkű adományaik által a tervezett ipartanoda felállításának alapkövét tették le s akik—mondja a helytartótanács — maguk s mind velük a karok és rendek összessége, kimondott szándékuk nem teljesítése miatt vajmi keserű panaszokra fakadnának.« A kancellária álláspontjából nem engedett. Június 25-én leiratot intéz a helytartótanácshoz, amelyben azt feleli, hogy a Csanádi püspök véleménye alapján, a német nyelvnek használata csak ideiglenes,míg a jelen helybeli körülmények változásával a helytartótanács maga azt megítélendi, hogy a magyar nyelv általánosan használható tanítási nyelvül s ez iránt annak idejében legfelsőbb helyre felirandó. Ezután a szervezet egyes részletkérdéseiről folynak a tárgyalások. Az 1848. esztendő beköszöntésével a hosszú ideig húzódó tervezgetéseknek teljesen vége szakadt. Klauzál Gábor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek a céhszabályok módosítása tárgyában kiadott rendelete (1848 június 9.), az inasok iskoláztatására és legénnyé avatására is kiterjeszkedik. A 4. §. szerint : »a mesterek tanulóikat, ha és amennyiben lakhelyeiken vasárnapi s rajziskolák léteznek, ezekbe szorgalmatosan eljáratni tartoznak«. Az 58. és 59. § szerint : »a . . . . remekeket kivitelben s hol az eddigi szokás a rajzolási remeket is megkívánta, rajzban is meg kellene készíteni. Megjegyeztetik itt, Orsz. Levéltár, 1846. 10181. m. kir. udv. kanc. sz. — 1846. 27329. htt. sz. (Lehol. Nat. 1846. f. 19. p. 192.)