Simonyi Zsigmond: A magyar határozók 1. köt. (1888)
tosan tárgyal, de a melyeknek kellő kiegészítését ígéri, mondhatjuk, hogy a szerző, feladatát, egy pár apróbb ellenmondás s jelentéktelenebb kifogás leszámításával, egészben véve jelesen oldotta meg s a bírálók a pályamunkát mind jutalomra, mind kiadásra érdemesnek ítélik. Kikötendő azonban, hogy a szerző, ígéretét beváltva, a hiányokat pótolja, valamint, hogy a független határozóknak gyakorlati szempontból szükségesnek mutatkozó különböző kifejezésmódját egy függelékben hozzá csatolja s ekként kiegészített munkáját a kiadás előtt az Akadémiának még egyszer benyújtsa. Buda-Pesten, máj. 26. 1885. Hunfalvy Pál, Szarvas Gábor, Lehr Albert. E jelentés alapján a pályamunka a nagygyűlésnek jutalomra at állítatott, oly megjegyzéssel, hogy az osztály megvárja a szerzőtől munkája hézagainak pótlását. A nagygyűlés 1885. máj. 27-én elfogadván az osztály ajánlatát, az I. számú pályamunka jeligés levele felbontatott s abból Simonyi Zsigmond neve tűnt ki. A szerző benyújtván kiegészített munkája első felét, az bírálatra adatott s az ajánló bírálat alapján kiadása elhatároztatott. Kelt Buda-Pesten az I-ső (nyelv- és széptudományi) osztály értekezleti üléséből 1887 jan. 11-én. Gyulai Pál, osztalyititkár.