Schäfer Illés: A kalaznói német nyeivjárás hangtana - Magyarországi német nyelvjárások 6. (Budapest, 1908)
Bevezetés
Mercy.» A falu alapítója tehát Mercy, kiről Czoernig munkájának más helyén (III. k. 8. o.) ezt mondja: «Graf Florimund Claudius Mercy von Argenteau berief (1720—1730) viele deutsche Colonisten aus Würtemberg, Hessen, Nassau und der Eheinpfalz in das Tolnaer und Baranger Komitat.» Ez adatokból csak annyit tudunk meg, hogy a kalaznóiak a Rajna vidékéről jöttek (Rheinländer), de nem határozhatjuk meg közelebbről eredeti németországi lakóhelyüket, mert Czoernig csak nagyobb területeket (Würtemberg, Hessen, Nassau és Rheinpfalz) nevez meg, várost, falut pedig egyet sem említ. Minthogy Czoernig könyvén kívül más történeti források ez idő szerint nem állnak rendelkezésemre, be kell érnem egyelőre azzal a hypothetikus kijelentéssel, hogy talán nem is volt a bevándorlóknak közös lakóhelyük Németországban, hanem valószínűleg több helyről, vidékről kerültek együvé. Kétségtelen tény gyanánt állítom azonban, hogy a bevándorlók vagy kivétel nélkül, vagy legalább is túlnyomó többségben középnémet (mitteldeutsch) területről valók, mert nyelvjárásunk fejlődésének mai alakjában határozott középnémet jelleget mutat, ami jelen értekezésem folyamán ki fog tűnni. Kevés eltéréssel ugyanezt a nyelvjárást beszélik a szomszéd evangélikus német falvak is (Varsád, Kistormás, Felsőnána, Kéty, Murga és Gyönk részben, Szárazd, Hidegkút, Udvari), amelyeknek lakói már külső megjelenésükben, viseletben és szokásaikban is sok egyező vonást mutatnak, úgyhogy idegen ember alig tudja őket egymástól és a kalaznóiaktól megkülömböztetni. Nagyon tanulságos volna e szomszéd falvak beszédjét a kalaznóival összehasonlítva tárgyalni, de mivel azok nyelvjárását nem ismerem egész pontosan, csak a kalaznóira szorítkozom. E nyelvjárás anyanyelvem lévén, leírásánál elsősorban saját magamon tett megfigyeléseim szolgálhattak alapul. A következőkben tehát csak a kalaznói nyelvjárás hangjait fogom tárgyalni, és pedig három fejezetben: I. A hangok kiejtése, képzése. II. A hangok történeti fejlődése; megfelelőik a középfelnémet nyelvben. III. A főbb hangtani sajátságok összefoglalása és az azokból levont következtetések a nyelvjárás hovatartozását illetőleg.