Bergson: Teremtő fejlődés - Az Akadémia Filozófiai Könyvtára 2. (Budapest, 1930)
A fordító előszava
A fordító előszava. Ezekben a sorokban nem az a célunk, hogy méltassuk a művet és szerzőjét. Az olvasó, aki másodkézből akar hallani a huszadik század szellemi életének e vezető filozófusáról, az európai kultúrák minden nyelvén szóló és könyvtárakra menő Bergson-irodalmat talál. Ebben a kötetben, amennyire a fordítás szabta új gondolatköntös engedi, közvetlenül kívántuk adni írónkat. Nem fűztünk a szöveghez jegyzeteket sem, mert Bergson gondolata eleget mond önmagában. Eleget, mert öntudatosan kerüli a kész fogalmak ismeretét feltételező műkifejezéseket. Ezeken a fogalomalkotónak elméletét érzi s ő többet és jobbat akar, mint az elméletek. A fogalmak, feltevések, rendszerek alatt áramló valóságot keresi s erről a mindenkiből beszélő és mindenkihez szóló, közönséges józan ész nyelvén akar számot adni. Nem gondolatot illeszt a műkifejezések fogalomformáiba, hanem stílusművészetet állít a gondolat szolgálatába. Ez az oka Bergson általános olvasottságának. Minden kellő kultúrával bíró elme eljuthat műveinek egyénileg feldolgozott megértéséig, bár a mester személyes gondolatáig hatoló megértés a filozófusnak is hosszas és fáradságos munkába kerül. Ez azt jelenti, hogy Bergson műveinek szövegmagyarázata vagy mellőzhető, vagy a szerző filozófiai egyéniségének teljes megvilágítását és a gondolkodás történetének élő szövetébe való beillesztését kívánja. A Teremtő Fejlődés úgyis nagyterjedelmű szövegével az első alternatívát választottuk. Mégsem bocsáthatjuk e művet útjára néhány bevezető gondolat nélkül. Ez a könyv nem kizárólag a filozó