Szekfü Gyula: A számüzött Rákóczi - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 15. (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1913)
Harmadik fejezet. Spanyol remény
SPANYOL KEMÉNY 133 illett független, egyenrangú fejedelemhez — rögtön hozzon el neki a megígért egymillió forintnyi segélyösszegből százezer forintot, hogy a Francziaországban megrendelt fegyvereket és egyéb hadifelszereléseket maga után hozathassa. Ilyen ígéretet persze a törökök sohasem tettek, annál kevésbbé az új nagyvezír, Mohammed pasa, aki Halilt követte méltóságában, a belgrádi csatavesztés után. Addig is, míg Pápai visszatér, nagy komolysággal fogott hozzá fejedelmi udvartartása berendezéséhez. A comte de Charoche meghalt, éljen az erdélyi fejedelem! A rendelkezésére bocsátott gallipolii házban — az egykorú leírás palotának minősíti — audientiát adott a vele jött kapucsi hasinak, majd pedig — amint köszvénye megengedte — látogatást tett egy tatár khánnál, aki büntetésből Gallipoliba internálva, külsőleg rangját megillető életet folytatott. A magyar és a tatár úr barátságosan néztek egymásra s finom keleti szőnyegen ülve, kávéval és szorbettel üdítették magukat. Az erdélyi trónkövetelő nem vette észre, hogy mellette saját jövőjének szomorú megtestesülése ül keresztbehajlított térdekkel. A rendkívüli követ ezalatt csakugyan kapott is négyezer forintot ura számára, a kajmakám azonban, aki a nagyvezír távollétében az ügyeket vezette, első pillanatban őszinte egyenességgel megjegyezte, hogy a porta már megkezdte a császárral a béketárgyalásokat s így Rákóczira semmi különös szükség nincs a szultán közelében, Drinápolyban. A gazdatisztből diplomatává átvedlett Pápai egyszerűen eltitkolta Rákóczi előtt ezt a végzetes közleményt. A fejedelem később azt írta emlékiratában, hogy ha ezt akkor tudja, már Gallipoliból visszafordul. Nem