Dante, Alighieri : Isteni szinjáték (Divina comoedia) 3. r. A paradicsom - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 41. (Budapest,1899)
Hatodik fejezet. Az álló csillagok ege
lehet és kell. Jakab volt, Péter és János után is mellett, az Úr leggyakoribb társa, a kivel együtt járt, a kit magával vitt, a ki vele volt a hegyen is, megdicsőülésekor, midőn Mózes és Illés is megjelennek az égből. (Máté XVII. 3.) E három apostol egymásután, keresztkérdésekkel veti Daniét valódi censura alá. Először, a legfogasabb kérdésben, a hitről, Péter, valódi vizsgáló-birói modorban, kérdésről kérdésre, majd ellenvetésekkel — mintha zavarni akarná, azonban inkább útmutatóul, az igazság és a szabatos felelet-adás irányában. A helyeslő elismerésre, melynek Péter meleg kifejezést ad, az őt környező fényes égi kor örömének s megelégedésének ad kifejezést. S az a jelenet ismétlődik, Jakabnak a reményről s végre Jánosnak a szeretesről föltett kérdései helyes és az apostolok által elfogadott feleletek után. Dante, az őt helyeslő s örömkiáltásokkal üdvözlő lelkek fellobbanó fényétől elvakul. Még emberi szeme az égi fényt el nem viselheti. Legkülönösebb s legérdekesebb a három közül az utolsó — a János beszélgetése Daniéval a szeretet felől. A szeretet apostola nem tesz föl elméleti kérdéseket, hanem egyes szavaival vezeti Dantét az önként való nyilatkozatokra. Valóban a szeretet nem is a tudományos elméletnek, hanem a szívnek s az egyéni bensőségnek a tárgya. S mikor János azt kérdezi tőle: mi irányza őt (Dantét) Isten iránti szeretetre? ez azt feleli: Bölcsészi érvek s Isten hatalma nyomta szivébe e szerelmet. (XXVI. én. 24—27. o.) Dante összes munkái, még a tisztán szerelmieket sem véve ki, annál inkább a Convito, a De Monarchia s maga a Div. Commedia minden lapjukon bizonyít