Márki Sándor: Az ó- és középkor története - A műveltség könyvtára 8. (1910)
I. Rész. Az ókor története
156 V. fejezet. Az euráziai történelem kezdete: űzöttet, szövetségre minden görögöt, mikor — a marathoni diadal tizedik esztendejében — arról értesült, hogy Ksajár sah (Xerxes) — Darius utóda — öt esztendő óta óriási sereggel készül boszszút állani apja követeinek gyilkosain. Nem jött váratlanul. Négy esztendőbe került az Athos félszigetének átvágása, háromba a sereg összegyűjtése, sok időbe a makedóniai tárházak és a hellespontosi két híd felépítése, továbbá az egyiptomi lázongás leverése. A nagy király 480-ban könnyen hívők szerint öt milliónál (mai kételkedők szerint ötvenezernél alig) nagyobb sereggel és 1207 hadihajóval nyomult Görögország ellen. Trójában a görög hősök, a Hellespontosnál pedig a tenger szellemeinek bemutatván áldozatát, Sándor makedóniai király kalauzolása mellett jutott be. Thessalia azonnal meghódolt. Ellenállásra 480 augusztusában csak a Thermopylaiknál talált. A mintegy hét kilométer hosszú , bejáratánál alig pár méter széles szorosban Leonidas spártai király 300 spártaival és 7000 egyéb göröggel állta el útját. Xerxes bosszankodva szólította fel, hogy adja át fegyvereit. »Gyere, vedd el!« felelt Leonidas a népies hagyomány szerint. S mikor a nagy király nevetségesnek tartotta, hogy a spártaiak most is fésülködnek, csinosítják magukat, a táborába menekült Demaratos spártai király megjegyezte, hogy ezt azért teszik, mert halni készülnek. A sah tízezer »halhatatlanjáénak megritkult soraiba nagyon sokszor kellett másokat küldeni. Midőn harmadnap az áruló Ephialtes utat mutatott megkerülésükre, Leonidas hazaküldte serege javát és »a perzsák nyilainak árnyékában« csupán ezredmagával küzdve esett el. »Vidd el a hírt, vándor, ha f elérsz a spártaiakhoz. Törvényét követők; s most, ime, itt pihenünk.« Simonidesnek ez a verse állott a háromszáz hősnek sírján. Azt hiszik, hogy a lamiai múzeum ásatói 1899-ben ezt a sírt találták meg egy magaslaton. A versnél jobban megőrizte emléküket, hog’’ a spártai fiúknak századok múlva is tudniok kellett a háromszáz hős nevét. A nép a Delphoibe vezető utat megvédte ugyan, de Boiotia és Attika hódolt a nagy királynak. Akadtak, kik a felgyújtott Akropolis romjai közt az ő parancsa szerint áldoztak a megalázott Görögország isteneinek. Az isteneknek jobban tetszett az a láng, mely Themistokles nagy lelkében lobogott. The- 75. ábra. Görög nehézfegyverzetű gyalogkatona (hoplités).