Márki Sándor: Az ó- és középkor története - A műveltség könyvtára 8. (1910)
II. Rész. A középkor története
XIV. fejezet. Kelet népei. 645 ellen csatát vesztett, minek következtében Szerbia ismét a török adófizetője lett. Csak most (1435.) gondolt a banderiális rendszer fejlesztésére, a telekkatonaság (különösen a huszárság) felállítására. Nagy elhatározás volt ez, mert az ország ezentúl, a fölkelő nemeseken kívül, 120.000 lovasra számíthatott s tüzérsége sem hiányzott. Haderejét azonban kipróbálatlanul hagyta vejére, Habsburg Albertre (1437—9.). Az első kísérlet nem sikerült s a sereg Titel táján anélkül oszlott szét, hogy ellenséget látott volna. Ez, valamint a trón betöltésével s az oligarchák versengésével járó zavarok a törököket az útjukban álló leghatalmasabb állam, Magyarország megrohanására bátorította. A köznemesség élén Hunyadi János erdélyi vajda, I. Ulászló magyar és lengyel király vezére, szállott vele szembe. Szebeni és vaskapui diadala után egész Európában népszerűvé tette azt az eszmét, hogy a törököt Ázsiába kell visszaszorítani. 1443-ban hat nagy diadal után csakugyan a Balkánig nyomta vissza. A szultán most már részben hajlandónak mutatkozott, hogy ezt a hegységet fogadja el határul. A szegedi békében Bolgárországhoz ragaszkodott ugyan, de lemondott Oláhországról, Szerbiáról, Boszniáról, Hercegovináról és Albánia északi részéről, melyet Kasztrióta György, a nép imádott Nagy Sándora, Szkander bégje, oly dicsően védett. A béke azonban ötödnapra (aug. 4.) felbomlott, mert az ügynek távoli szemlélője, Európa, nem magyzar, hanem európai kérdésnek tekintette a dolgot s a diadal mámora a magyarokat is elszédítette. I. Ulászló Hunyadival Orsovánál átkelt a Dunán, de szövetségesei nem akadályozták meg Murádot, hogy Ázsiából európai birodalma védelmére siessen. Várna mellett (1444. nov. 10.) a király csatavesztéssel és életével fizette meg békebontását. Velence 1446-ban békét kötött a szultánnal, Hunyadi kormányzó mindamellett a Rigómezőn (1448. okt. II.) újra megmérkőzött vele, de ismét veszteséggel. Most már semmi sem gátolta többé a keletrómai birodalom bukását. II. Mohammed (1451—81.) 258.000 katonával, 420 hajóval ostrom alá fogta és 1453. május 29-én bevette Bizáncot. Az ezerkétszáz esztendős birodalom utolsó császárának, a hős IX. Konstantinosnak levágott fejét magas oszlopra tétette, katonáinak háromnapi zsákmányt engedett s 60.000 lakost láncra