Márki Sándor: Az ó- és középkor története - A műveltség könyvtára 8. (1910)
I. Rész. Az ókor története
154 V. fejezet. Az euráziai történelem kezdete múlva, Kr. u. 1902-ben küldtek ismét követet Görögországba.) Úgy látszott, hogy Athene istennő maga sem védheti meg templomát Aiginában, melyet közösen akartak megtámadni, mert földet, vizet adott az ellenségnek. Demaratos azonban fegyverszünetet kért s midőn emiatt száműzték, a perzsákhoz menekült, kiket Hippiasszal együtt támadásra buzdított. 490-ben Datis és Artapsiernes vezetése alatt Kilikia felől csakugyan hatalmas hajóhad indult az Égei tengeren át Athén ellen. Eretria lakosainak egy részét láncokban küldték a Tigris mellé s azután Attika partjain, Marathonnál kötöttek ki. Athén csak mostan kért segítséget a spártaiaktól, kik azonban, vallásos ünnepeik miatt, csupán holdtölte után akartak elindulni. Maguk az athéniek is haboztak egy ideig, falaik közt fogadják-e a perzsákat, vagy eléjük menjenek-e. Nyílt csatát ajánlott Miltiades, Chersonesos (a mai Gallipoli) félsziget egykori tyrannosa, ki a perzsák elől menekült hozzájuk. Ettől függött, — szerinte — rabságba görnyedjen-e Athén, vagy Harmodiosnál és Aristogeitonnál is nagyobb emléket állítson-e a szabadságnak. A stratégosok többsége tehát lemondott a maga napos vezérségéről Miltiades javára, aki jól ismerte a perzsák hadi szervezetét s most 18.000 athénivel és 1000 plataiaival indult ellenük. A perzsák (rendes számítás szerint) 100.000-nél is többen lehettek, de még ötödrészüket sem tudták partra szállítani, mikor a görögök (kétes, de leginkább elfogadott adat szerint 490 szeptember 12-én) megtámadták és megverték őket, hajóik egy részét pedig felgyújtották. Itt tanulták meg, hogy »Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csudadolgokat«. Utódaik azon a földön, hol perzsa sírokat tapodtak, még a nyomorúság napjaiban sem tudták elhinni, hogy rabok lehessenek. Most zsákmányul ejtették azokat a bilincseket, miket a perzsák az ő számukra készítettek. A győzelmük emlékére hozott párosi márványból utóbb Pheidias faragott szobrot Nemesisnek, a bosszúállás istenasszonyának. A csata 73. ábra. A marathoni csatatér a sírhalommal.