Galamb Sándor: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig 2. - A MTA Könyvkiadó Vállalata (Budapest, 1944)
A társadalmi dráma - III. A társadalmi vígjáték és bohózat
CG A TÁRSADALMI DRÁMA szorulása, s a bohózati hangnak erősbödése együttjárt a műfaji terminusok megváltozásával. Régen vígjátéknak nevezték a derült színezésű, vidám felfogású, de a komolyabb fordulatokat éppen nem kerülő színpadi műveket. A nyolcvanas, de különösen a kilencvenes években a vígjáték-megjelölés mindinkább csak a bohózatos művekre lesz érvényes, s például Csiky Nagymamáikról, erről a régi felfogású játékról már a műbírálat azt állapítja meg, hogy komoly és érzelmes fordulatai miatt nem is tiszta vígjáték. Csiky Gergely a maga komolyhangú drámáinál jóval kevesebb számú vígjátékot írt, de ezeknek a daraboknak egyike-másika szintén zajos sikert aratott. Mukányi ugyanabban az évben kerül bemutatásra, mint amelyben A proletárok.135 A darab a cím- és rangkórságot teszi nevetségessé. Mukányi Bódog, egyik magyar vidéki város vezető embere, mindenáron királyi tanácsos, „nagyságos úr“ szeretne lenni. Hogy , érdemeket szerezzen, ő szervezi meg a városukban tartott tudós vándorgyűlés résztvevőinek elszállásolását. Nagyzási hóbortja a legkülönfélébb családi bonyodalmak okozója lesz. Leányait a szerint akarja férjhez adni, amint ezek a házasságok őt céljához segítenék. Végül is a leányok szerelme győz, akiket Mukányi fiatal, második felesége segít. Bódog úr nem kapja meg a királyi tanácsosságot. Mániájából azonban a felsülés sem tudja kigyógyítani. Tovább remél. Az előadott történet igen mulatságos, hangja tekintetében valami közép-féle a finomabb vígjáték és a is. A Nemzeti Színház 1880. okt. 22-én mutatta be. Megjelent mint Csiky Gergely Miséinek egyik füzete.