Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 18. (Budapest, 1894)
XIII. I. Lajos király ideje
XXII JEGYZETEK. suk (Lambert, Aschaffenb.ad annum 1071) Pertznél VII. 185. Pedig, meg vagyok győződve, Szent István és követői 1071-ig oly keveset tudtak arról, hogy vérrokonai a hunoknak, mint Attila tudott Herodotus skytháiról. — Se baj! A Budapesti Szemle 1889. áprilisi füzetének 56. lapján olvassuk, hogy Bethlen Gábor hagyatékában nemcsak Lehel kürtje, hanem Attila pajzsa is ott volt!! 197 Priskosnál: sí p.4) sXoivtorcotstva. pocXsTai, otcXoi? va ajjupipoX'/. auzxp’.d'Yjcsod'ao. A rómaiak csak római vezérnek akarják nézni Attilát, azért tartják nem illőnek, hozzá consulviselt embert küldeni követnek. 198 Szabó K. a magyar mondával, mely legfölebb a XII. században keletkezett, korrigálja meg a V. századbeli történetnek tulajdonneveit, ezeket megmagyarosítván. Ez bűn a történelem szentsége ellen. 199 Thierry Amadé: Attila történelme. Fordította Szabó Károly. Pest, 1865. Az 50., 51. lapon. 2°° Tudni kell, hogy a thessalonikai érsek a római pátriárkának vicariusa vagy képviselője vala. Eme vicariatus alá pedig Új-Epiros, O-Epiros, Illyrikum, Makedonia, Thessalia, Achaja, Parti-Dakia (Dacia Ripensis), Belső-Dakia (Dacia Mediterranea), Dardania, Praevalis és Moesia püspökei tartoztak. Ezeket név szerint követelé vissza Miklós pápa (838—867.) Mihály konstantinápolyi császártól. Azokat t. i. a képtörő, képégető (eiv.prov.XáaTai, siv.ovobacoxa’) császárok, úgymint III. Leo Isauricus (710—741.), Konstantinus Kopronymos (741—775.), IV. Leo Chazarus (775—780 ) stb. azért vették volt el a római pápáktól, minthogy ellenzik vala a szent képek eltávolítását az egyházakból. (Dieseler, Lehrbuch der Kirchengeschichte. Zweiter Band, erste Abth. Vierte Auflage. Bonn, 1846. A 33., 342. lapokon. 201 Wilhelm Tomaschek. Zur Kunde der Haemusinsel. Wien, 1882. 202 Paulus Diaconus (790. tájban) IV, 30. ezt írá: Agilulfus rex obsedit civitatem Cremonensem, cum Slavis, quos ei Cacanus rex Avarorum in solatium miserat. 203 U. a. I. 27. «A gepidák, miután a szövetséges longobardok és avaroktól legyőzettek, annyira aláhanyatlanak, hogy többé saját királyuk nem volt, hanem mai napig részint a longobardok, részint az avarok szolgaságában epekednek.» 203 Theophylactus, VIII, 3., 4. Anastasius (História Ecclesiast, bonni kiadás, 132. lapján) azt mondja, hogy gepidák, barbárok és mások, összesen 30,000 vesztek el. Anastasius szerint a khagán új csatát vívott a Dunánál, amelyben sokan a Dunába fúltak, 3000 avar.