Ballagi Aladár: Colbert (Jean Baptiste) 1. köt. (1887)
Bevezetés
G BALLAGI ALADÁR módszernek. Descartes azért szakított az addigi bölcsészettel, azért kezdte újra elől a dolgot, azért mondta, hogy a tudományba szilárd és megdönthetlen igazság csak akkor hozható be, ha félre teszünk minden előföltevést, melyet elsajátítottunk, mert odáig fejlett a bölcsészet, hogy végoknak, jónak, igaznak, helyesnek vettek mindent, mit a tekintélyek, t. i. Aristoteles, az egyház és az állam annak állítottak. Ő az emberi elméhez, a józan észhez menekült, melynek szabad működését nem vezeti, s viszont nem köti más, mint a ténybeli adatok beható vizsgálata. Teljesen hasonló viszonyok forognak fenn Colbertre vonatkozólag. Eredeti műveinek tanulmánya elhanyagolva, író írót ír ki róla, s úgy alkotja véleményét,elannyira, hogy aki önállóan akar ítélni egyéniségéről, az általános közgazdaság-történetek tekintélye, s szemleczikkek üres szellemeskedése ellenében mindenekelőtt tabula rasa-t kell csinálnia. Igaz, hogy az ily mód lassú, kifárad a lélek, mire feldolgozáshoz fog, s a kész munka aligha lesz oly kifogástalan idomaiban, mint ha vagyunk »veri telegrafi dell’ opinione d’altrui.« De ez az út, minél hosszabb, annál közelebb visz a történelmi igazsághoz. Erre törekedtem, s ezért kellett visszamennem a forrásokhoz. Legelső, legbővebb kútfőm Colbert eredeti levelezése, melyet Clément, a második császárság alatt, államköltségen adott ki nagy negyedrétű tíz vaskos kötetben. Szintén elsőrendű forrásul használtam munkámhoz egy másik állami kiadványt, Depping négy köpczös kötetre menő okmánygyűjteményét, mely Correspondance administrative sous le régne de Louis XIV. czím alatt az ötvenes években látott napvilágot. A velenczei követjelentések, egykorú mémoire-ok s a feldolgozott művekben elszórva talált oklevél-idézetek egészítik ki az állványt, melyet munkám constructtójához alkalmaztam. Levéltári anyagot is bőven használtam, de nem igen idézem , mert az eredetiekről vett másolataim anyagát később jó részben megleltem már kiadott gyűjteményekben. Tárgyammal huzamos ideig, három esztendeig foglal