Ballagi Aladár: Colbert (Jean-Baptiste) 2. köt. (1890)
I. »Puissances de la terre, protégez les talents!«
COLBERT. ügy hogy az ellenben, sem igen közel, sem igen messze, de ugyancsak ott jelenlevő népecske nem hallotta, kinek csak elvette supplicatióját, kinek csak szóval, kinek írással felelt, compendiose csak, és így őrlött. Egykor mondja a szolga: ennyit s ennyit ütött az óra. Csak fejet hajtott, egyszersmind mindeneknek, mondván a szolga, holnap vagy mikor jőjenek, az str bemene a maga házába, és csakhamar fel a királyhoz, minden pompa nélkül, két ló, két lokaj, közönséges hintó. Én is megadom az audientia végén a czédulát; kevés emberséges szó után kiddé egy, hihető komornyik vagy deákkal második vagy harmadik házba, és ott énnékem, mikor álmomban sem láttam, adának száz aranyat, quietantiát vévén tőlem az odavitt czédula hátára.« a) Mennyi jellemzés e rövid sorokban! Az óraütés szerint dolgozó s az idővel gazdálkodó miniszter, ki öltözetében, szokásaiban egyszerű, szavakban fukar, s okosan bőkezű, érdektárs országok küldötteivel szemben; a király szolgája, ki audientia után nyomban megy rapportra a királyhoz; a hatalom letéteményese, kihez özönlik a kérelmező: mindez mintegy megtestesülve áll előttünk keresetlen egyszerűségben, — mely mintha csak a rét hímes pompája volna. Párizsban létekor — saját szavai szerint — minden áldott nap adott kihallgatást bárkinek, az emberek egyetlen osztálya kivételével. Kihallgatásai épen abban különböznek az előbbi maréchal d’Ancre, Luynes és Mazarin, s a későbbi Dubois, Orleans-i Fülöp és Fleury-féle audientiáktól, hogy míg ezeknél mindig előszere volt az udvarhölgyeknek, Colbert, ki készséggel meghallgatta a szegény ember ala-baját, maga elé sem ereszti a szoknyás udvaronczokat. A fagyos minisztert, kiről Madame de Sévigné beszél, az udvarhölgyek csak akkor láthatták színről-színre, ha a király eszközlött számukra kihallgatást. Mosolyuk nem hat a »tüskenyelábra«. Drágán adja a szót, sőt a legtöbbször egy kukkot sem szólva, csak a vállait vonogatja. Madame Cornuel él is e miatt neme előjogával, éles ') Gróf Bethlen Miklós önéletírása. Kiadta Szalay László. Pest 1858. I. 313—315.