Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (1942)
V. A jászföld életének történelmi mozzanatai
szaporább és vállalkozóbb kedvű jászok fogtak hozzá a kiskunsági puszták megváltásához is. Így állott elő az a különleges helyzet, hogy egy-egy jász község határának csak egy része volt a régi Jászságban, a többi részei meg szerteszórva a Kiskunság óriási pusztáin. A szapora jászok mintha előre megérezték volna, hogy nemcsak azért kell nekik megváltaniok azokat a pusztákat, mert tehetősebbek, mint a kiskunok, hanem azért is, mert alig egy század múlva annyian lesznek már, hogy azokat is be tudják népesíteni, így községeik határai közel Szegedig jutván le, ebből sok érdekes gazdasági, közigazgatási és településföldrajzi jelenség adódott később. A jászok a jászföldön belül fekvő pusztákon kívül (Boldogháza, Négyszállás, Ágó) megváltották még a kiskunsági Lajos, Mizse, Bene, Kocsér, Kömpöcz, Kara, Kerekeegyháza, Kisszállás, Szentlászló, Móriczgátja pusztákat is; ezzel 91.508 k. h. területhez jutottak a kiskunsági szabad kerületben, úgy hogy a jász birtok összesen 246.335 k. h.-ra rúgott. Ez nemcsak tulajdonjog szerint volt jász föld, hanem közigazgatásilag is a Jász szabad kerület részévé vált. Annyit jelent ez, hogy a Jászság területének 37,14%-a nem a jászföldön, hanem a Kiskunságban feküdt. Legnagyobb terjedelemben váltott kiskunsági pusztát Berény; hozzája került Lajos, Mizse és Bene, úgy hogy e város határának majdnem fele (42,6%) nyúlt át a Kiskunságba. Apáti község Kocsér és Kömpöcz pusztákat váltotta magához, s ezzel határának több mint fele tevődött át a Kiskunságba. Mégis Alsószentgyörgy volt az a jász község, amely Kara és Kisszállás puszták átvételével legnagyobb arányban (58-95%) helyezte át határát a másik szabad kerületbe. Egyedül csak a kis Mihálytelek nem volt abban a helyzetben, hogy szintén hozzájusson kiskunsági pusztákhoz, de később mégis hozzákerült Szentlászló puszta 12 része (151). A községenkint megváltott pusztákon kívül minden jász községnek részjoga volt a kerületek által közösen átvett két nagy puszta, Páka és Mérges birtokában is. Ezek közül Páka kb. 12.184 k. h., Mérges pedig 4.580 k. h. terjedelmű volt. Az átvett kiskunsági puszták nemcsak egy másik szabad kerületbe voltak kikülönítve, hanem méginkább bonyolította a közigazgatás területi állapotát az a körülmény, hogy e puszták egyúttal megyés helyek közé voltak beékelve. Pest, Solt, Pilis, Csongrád, Külső-Szolnok vették közre az egymástól is elválasztott pusztákat. Egy-egy jász község megváltott pusztái nem is minden esetben feküdtek legalább egymás tőszomszédságában , így azután egy-egy jász község határa az anyaközségén kívül esetleg még két külön helyre is tagozódott. Aránylag Berény volt legszerencsésebb helyzetben, mert pusztái, Mizse, Lajos és Bene legalább egy tömbben voltak Kecskemét és Nagykőrös között. Viszont az Apátihoz tartozó Kocsér puszta Nagykőrös mellett, Kömpöcz puszta meg Majsa és Dorozsma között feküdt, éppen így az alsószentgyörgyi Kara Nagykőrös, Kisszállás meg Félegyháza mellett terült el. A kiskunsági puszták megváltásával a jászok tulajdonképen nem jutottak idegen területre, mint kiváltságos nép, mert hiszen e puszták mind az egykor elpusztult kiskun községek határai voltak. A megváltott puszták helyén állott egykori községek templomának romjai még a 18. század végén is megvoltak, sőt később is többet lehetett látni közülök. Balla 1792-i térképe a megváltott jász puszták templomromjai közül feltünteti még Kerekegyháza, Kisszállás, Kocsér, Lajos, Mizse, Szentlászló egykori templomának helyét (388). Kömpöczről bizonyosan tudjuk, hogy a törökvilág előtt népes kiskun község volt (190 — 33). Bene, Kara és Móriczgátja puszták helyén előbb valószínűleg szintén kiskun községek állottak. Amikor tehát a jászok e pusztákat tulajdonul és közigazgatásilag is magukhoz kap-