Iványi Béla (szerk.): Bártfa Szabad királyi város levéltára 1319-1526 (1910)
Bevezetés
század, olyan dúsgazdag a XV-ik, hogy már a XVI. századról ne is beszéljünk. Úgy látszik mindezekből, hogy az oklevelek összegyűjtése és conserválása Bártfán csak a XIV. század második felében, vagy inkább a XV. század elején vette kezdetét. Eleinte királyi kiváltságlevelek, királyi adománylevelek, nádori vagy országbírói ítéletlevelek, hiteles helyi kiadványok képezik kizárólagosan az anyagot. A XV. században mindezek mellett a roppant becses városi számadáskönyvek, különféle jegyzékek, adólajstromok, főleg azonban a művelődéstörténeti szempontból bő forrást képező, a város közigazgatási viszonyait, külérintkezését stb. megvilágító missilis levelek tömege dominálja az anyagot. Az oklevelek gyűjtése és megőrzése szükségképen maga után vonta azoknak valamelyes irányban való rendbe szedését is, hiszen másképen a szaporodó anyaghalmazban nem lehetett volna eligazodni, az anyag teljesen kezelhetetlen lett volna. Az oklevelek rendezése még a XV. század folyamán történt olyanformán, hogy az oklevelekre kívül a város jegyzője, akinek a levéltár gondozása is feladata volt, ráírta azoknak rövid tartalmát. (Így történt az például Eperjesen is, ahol pontosan meg tudjuk állapítani, hogy a levéltár első rendezője Czibner Keresztély városi jegyző volt, aki a XV. század végén és a XVI. század elején viselte hivatalát.) Az oklevél hátára ráírták például, hogy tartalmazza: »Confirmatorium iudiciarie sentencie super possessione Thouthsolyumus vocata, pro filiis Nicolai dicti Aproud«, amint az a 12. számú oklevél hátán olvasható. Vagy rövidebben: »Pro media tricesima«, vagy pedig: »Super media tricesima petat domino imperatore«, vagy: »Super exempcione tributorum« stb. Ezzel elérték azt, hogy abban az esetben, ha valamelyik oklevélre bármi okból szükség volt, nem kellett az egész tömeget végig olvasni, hanem a hátlapjára írt rövid tartalmi kivonat alapján sokkal könnyebben megtalálták.