Daday Jenő: A magyarországi kagylós rákok magánrajza. Ostradoca Hungariae (Budapest, 1900)

Előszó

ELŐSZÓ. A magyar fauna édesvízi En­tomostrakái közül a Copepodákra­­és­ Phyllopodákra vonatkozólag irodalmunkban a kisebb közlemé­nyeken kívül már nagyobb, összefoglaló magánrajzok is jelentek meg, míg az Ostrocodal­ felől még ez ideig csupán kisebb dolgo­zatok, javarészben egyszerű enumerátiók láttak napvilágot. Az a remény, hogy az irodalmunkban ilyenformán mutatkozó hiány pótlását talán elérnem, vagy legalább is megközelítenem sikerül­het, bátorított fel e munkámban a hazai kagylósrákok magán­rajzának legjobb igyekezetem mellett és teljes erőmhöz mérten, minden irányban kimerítő megírására. De vállalkoztam e munka megírására azért is, mert ily úton alkalmam nyílt az évek hosszú során végzett gyűjtéseim és megfigyeléseim teljes feldolgozására is. Munkám megírásánál nem arra törekedtem, hogy minél több újat nyújtsak, hanem arra, hogy saját megfigyeléseim s az általá­nos irodalom adatainak lelkiismeretes felhasználása mellett min­den irányban a lehető legkimerítőbb és legpontosabb tájékoztatást ■szolgáltassak. Hogy e czélomat annál jobban megközelíthessem, oly kérdéseket, a­melyeknek megoldásával behatóan foglalkoznom alkalmam, vagy módom nem volt, vagy nem lehetett, más búvá­rok vizsgálatai alapján oldottam meg. Teljes tájékozást igyekez­tem nyújtani első­sorban a kagylósrákok tanulmányozásánál a legsikeresebben használható módszerekről, az irodalom fejlődése és adatai felől. Igyekeztem behatóan ismertetni a kagylósrákok szervezeti viszonyait, fejlődésmenetét, az előbbenieket saját vizs­gálataim és az irodalom ide vonatkozó, főleg pedig a Claus C., a Müller G. W. és a Glyprois dispar (Choz) fajon végzett korábbi vizsgálataim adatainak felhasználása mellett, m­íg az utóbbit a nevezett két búvár vizsgálatai nyomán. A rendszertani részben s

Next