Daday Jenő: A magyarországi kagylós rákok magánrajza. Ostradoca Hungariae (Budapest, 1900)
Előszó
ELŐSZÓ. A magyar fauna édesvízi Entomostrakái közül a Copepodákraés Phyllopodákra vonatkozólag irodalmunkban a kisebb közleményeken kívül már nagyobb, összefoglaló magánrajzok is jelentek meg, míg az Ostrocodal felől még ez ideig csupán kisebb dolgozatok, javarészben egyszerű enumerátiók láttak napvilágot. Az a remény, hogy az irodalmunkban ilyenformán mutatkozó hiány pótlását talán elérnem, vagy legalább is megközelítenem sikerülhet, bátorított fel e munkámban a hazai kagylósrákok magánrajzának legjobb igyekezetem mellett és teljes erőmhöz mérten, minden irányban kimerítő megírására. De vállalkoztam e munka megírására azért is, mert ily úton alkalmam nyílt az évek hosszú során végzett gyűjtéseim és megfigyeléseim teljes feldolgozására is. Munkám megírásánál nem arra törekedtem, hogy minél több újat nyújtsak, hanem arra, hogy saját megfigyeléseim s az általános irodalom adatainak lelkiismeretes felhasználása mellett minden irányban a lehető legkimerítőbb és legpontosabb tájékoztatást ■szolgáltassak. Hogy e czélomat annál jobban megközelíthessem, oly kérdéseket, amelyeknek megoldásával behatóan foglalkoznom alkalmam, vagy módom nem volt, vagy nem lehetett, más búvárok vizsgálatai alapján oldottam meg. Teljes tájékozást igyekeztem nyújtani elsősorban a kagylósrákok tanulmányozásánál a legsikeresebben használható módszerekről, az irodalom fejlődése és adatai felől. Igyekeztem behatóan ismertetni a kagylósrákok szervezeti viszonyait, fejlődésmenetét, az előbbenieket saját vizsgálataim és az irodalom ide vonatkozó, főleg pedig a Claus C., a Müller G. W. és a Glyprois dispar (Choz) fajon végzett korábbi vizsgálataim adatainak felhasználása mellett, míg az utóbbit a nevezett két búvár vizsgálatai nyomán. A rendszertani részben s