Kőnig Gyula: Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai (1903)

ELŐSZÓ. Az algebrai mennyiségek általános elméletét, mint a mathematika alapvető fejezetét Kronecker Lipót teremtette meg 1882-ben közzétett híres (cFestschrift»-jében, mely már pontosan megállapítja az új tudománynak teljes tartalmát, czéljait és problémáit. Mindazonáltal az elmélet története messze visszanyúl. Elfátyolozva ugyan, de már sejthető Gauss örökérdemű műveiben , döntő szempontjai pedig egy­másután föllépnek Lejeune-Dirichlet, Kummer és Dedekind arithmetikai vizsgálataiban, Abel, Galois és Jordan algebrai kutatásaiban, Puiseux, Riemann és Weierstrass függvény­­tani alkotásaiban, valamint végre Cayley, Clebsch, Gordon és Noether az algebra és geometria közös területét meg­világító tételeiben. Az a húsz év, mely a­­­Festschrift) meg­jelenése óta elmúlt, szintén igen lényeges eredményeket szolgáltatott, melyekből Kronecker folytatólagos érteke­zései mellett leginkább kiemelendők Hilbert egyenesen alap­vető tételei az osztórendszerekről, és Hensel értékes dol­gozatai. Ha meggondoljuk továbbá, hogy a csoportelmélet és függvénytan új útjai, melyeket egyrészt Klein és Lie, más­részt Fuchs és Poincaré kezdeményeztek, az algebrai mennyi­

Next