Yorkshirei tragédia. Szomorújáték egy felvonásban, 1608 - Ál-Shakespearei drámák 2. (Budapest, 1914)
Előszó
ELŐSZÓ. Az ál-shakespearei darabok között kortörténeti szempontból a legérdekesebbek egyike a «Yorkshirei tragédia.» Kifejezésre jut benne a XVII-ik századnak egyik fő uralkodó vonása : a szertelenség érzésben és tettben, a féktelen vad indulatok, kegyetlen mészárlások éppen úgy, mint a legodaadóbb szelídség és önfeláldozás. Megismerünk egy akkori angol nemesi családot otthonában, az előkelő származású, de végkép züllésnek induló földesurat, a jóságos, csak férjének és gyermekeinek élő hitvest ; betekintést nyerünk az akkori gondolatvilágba, látjuk, mi a kollégiumi magiszter eszmeköre, mint szidják a puritánokat, mivel ijesztik a kis gyermeket, miről milyen hangon tréfálkoznak a szolgák. Talán egyedül is áll ez a kis darab a maga nemében : polgári szomorújáték a XVII. század elején, minden elemi csapás, emberfölötti jelenségek és színváltozások nélkül, tisztán helyi, polgári milienben. A drámaírók mind számoltak azzal, hogy közönségük az érdekeset, a hátborzongatót, a phantáziához szólót kívánja és darabjaikat nagyrészt idegen, sőt emberfölötti körbe helyezik, gyakran túlvilági lények beavatkozásával (Marlowe: Doctor Faustus, Shakespeare: Szentivánéji álom, A vihar, Macbeth és egy darabban néha két-három párhuzamos szerelmi történettel). Hogy a «Yorkshirei tragédia» mindezen