Yorkshirei tragédia. Szomorújáték egy felvonásban, 1608 - Ál-Shakespearei drámák 2. (Budapest, 1914)

Előszó

ELŐSZÓ. Az ál-shakespearei darabok között kortörténeti szem­pontból a legérdekesebbek egyike a «Yorkshirei tra­gédia.» Kifejezésre jut benne a XVII-ik századnak egyik fő uralkodó vonása : a szertelenség érzésben és tettben, a féktelen vad indulatok, kegyetlen mészár­lások éppen úgy, mint a legodaadóbb szelídség és önfeláldozás. Megismerünk egy akkori angol nemesi családot otthonában, az előkelő származású, de vég­kép züllésnek induló földesurat, a jóságos, csak férjé­nek és gyermekeinek élő hitvest ; betekintést nyerünk az akkori gondolatvilágba, látjuk, mi a kollégiumi magiszter eszmeköre, mint szidják a puritánokat, mivel ijesztik a kis gyermeket, miről milyen hangon tréfál­koznak a szolgák. Talán egyedül is áll ez a kis darab a maga nemében : polgári szomorújáték a XVII. szá­zad elején, minden elemi csapás, emberfölötti jelensé­gek és színváltozások nélkül, tisztán helyi, polgári milienben. A drámaírók mind számoltak azzal, hogy közönségük az érdekeset, a hátborzongatót, a phantá­­ziához szólót kívánja és darabjaikat nagyrészt idegen, sőt emberfölötti körbe helyezik, gyakran túlvilági lények beavatkozásával (Marlowe: Doctor Faustus, Shakespeare: Szentivánéji álom, A vihar, Macbeth és egy darabban néha két-három párhuzamos szerelmi történettel). Hogy a «Yorkshirei tragédia» mindezen

Next