Szidarovszky János: A görög és latin nyelvhang- és alaktana 1.r. (1932)

Előszó

ELŐSZÓ. A Magyar Tudományos Akadémia klasszika-filológiai bizottságá­nak a megbízásából feladatom volt, hogy a legkiválóbb kézikönyvek és az újabb tudományos irodalom felhasználásával megszabott, rövid terjedelemben görög­ és latin nyelvtant, illetőleg egyelőre hang- és alaktant írtak főleg egyetemi hallgatók használatára. E nyelvtan tehát nem összehasonlító görög-latin nyelvtan, hiszen ilyennek a tudomány mai állásánál nincs jogosultsága, hanem a két nyelv hang- és alak­tanát az indogermán alapnyelvből kiindulva külön-külön, egymással párhuzamosan tárgyalja. A tárgyalásnak ezt a módját gyakorlati okok tették szükségessé. Nagy hely volt ugyanis megtakarítható azzal, hogy számos mindkét nyelv hang- és alaktanát érintő kérdés, mindenek­előtt az indogermán nyelvtudományi alapismeretek ilyen módon csak egyszer kerültek tárgyalásra. A terjedelem megszabott volta kény­­szerített arra is, hogy forrásaimra olyan helyeken, ahol általánosan elfogadott tudományos eredményeket közlök, ne hivatkozzamést utalok arra, hogy a bibliográfiában (19.—22. §.) azok a bevezető és rendsze­res munkák, amelyekre támaszkodtam, fel vannak sorolva. A források megemlítése azonban ott, ahol nincs teljesen kialakult egységes tudo­mányos közvélemény, továbbá a kézikönyvekben még fel nem dolgo­zott feltevéseknél és eredményeknél elkerülhetetlen volt, s ily helyeken rövidre szabott kérdéstörténeti áttekintést is kénytelen voltam adni. De az idézés itt is a legegyszerűbb. A lapszámokat mindenütt mellőz­tem, a folyóiratokban, emlékkönyvekben megjelent műveknek még a címét is elhagytam, csak a szerzőt neveztem meg a folyóiratnak, emlékkönyvnek a bibliográfiában található rövidített címével és kötet­számával. Jól tudom, hogy az ilyen idézés kifogás alá eshetik, de szolgáljon mentségemre, hogy mindenképen a terjedelem szűkítésére kellett törekednem. ■ * 1*

Next