Pauler Gyula : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt 1. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 14. (Budapest,1893)
Jegyzetek
JEGYZETEK. Hadba lenyúló lengyel compilatiók emlékeznek (Bielowski III. 333., a sziléziai lengyel források: Cronica Principum Poloniae. U. o. 438. 1., így «Narratur» in quadam cronica, quod iste Mesco habuit sororem nomine Adelheidem, quam Jesse rex Ungariae duxit in uxorem», 669., 700.), de nem az egykorú Thietmar. MG. SS. III. 862., ki István anyjáról, nagybátyjáról, a lengyel I. Boleszlóról beszél, de szóval sem említi az István és I. Boleszló, Mieszko fia közt levő közel rokonságot, nem említik a XII. század elejéről az úgynevezett Gallus-féle régi lengyel krónika, vagy a későbbi, XIII. századbeli lengyel írók, mint Kadlubek Vincze és Boguchwal. Saroltára kell tehát értenünk, amit Thietmar i. h. és Bruno, Szent Adalbert életében (MG. SS. IV. 602.) mondanak. A Quedlinburgi követségre vonatkozó adatok Köpke, Kauer, Otto der Grosse 501. kk. 11. Piligrin levele Endlichernél 131.; Piligrinről röviden, de jól Riezler, G. von Bayern I. 392. kk. 11. Huber A., G. von Ost. I. 142. 1. Vita S. Wolfgangi, MG. SS. IV. 530. Régebben — Waitz kezdte — a németek azt, amit Thietmar Géza nejéről mond,Procus vagy Gyula anyjára, atyjára értették (v. ö. Szent István és alkotmánya, Századok 1879. 121. 1. 4. jegyzet), s e felfogásnak legújabb időben még magyar követője is akadt (Turul VIII. 53.), ki Procust Adelheid testvérének tartja s Thietmar szövegéből, mikor idézi, ép e lényeges szavakat: «a suis sedibus ab eodem» — azaz a rege Pannonico — «autem expulsus» kihagyja; de most már a németek is elejtették e véleményt (Huber, G. v. ost. I. 146. n. 1.), melyről Thietmar szövegét elfogulatlanul olvasva, csakugyan nehéz érteni, miképen keletkezhetett. 34 Tudom, hogy a prágai püspökség alapító levele, mely a Vágig terjeszti a püspökség határát, hamis (v. ö. Loserth, Der Umfang des Böhmischen Reiches unter Boleslaw II. Mittheilungen II. 25. kir. 11.). De maga a hamisítás mutatja, hogy a prágai püspök joghatósága a Vág mellékére — mi alatt főleg Trencsén vidékét kell értenünk — kiterjedt, vagy legalább az érsekség arra igényt tartott, ami a szomszédságnál, a Trencsén körül való lakosság szláv voltánál, s a Morvával való régi kapcsolatnál fogva csak természetes. Némileg analóg lehetett a helyzet azzal, amit a Dráván túl találunk, hol a horvát zenéni püspökség igényeit a Dráváig terjeszté (Spalatói Tamás c. 15.; Schwantner III. 550. 1.). Itt a zágrábi, azágvidéken a nyitrai magyar püspökség megalapítása vetett véget a horvát, illetve cseh-morva egyházi befolyásnak.