Pauler Gyula : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt 1. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 14. (Budapest,1893)

Jegyzetek

JEGYZETEK. Hadba lenyúló lengyel compilatiók emlékeznek (Bielowski III. 333., a sziléziai lengyel források: Cronica Principum Poloniae. U. o. 438. 1., így «Narratur»­ in quadam cronica, quod iste Mesco habuit sororem nomine Adelheidem, quam Jesse rex Ungariae duxit in uxorem», 669., 700.), de nem az egykorú Thietmar. MG. SS. III. 862., ki István anyjáról, nagybátyjáról, a lengyel I. Boleszlóról beszél, de szóval sem említi az István és I. Boleszló, Mieszko fia közt levő közel rokonságot, nem említik a XII. század elejéről az úgy­nevezett Gallus-féle régi lengyel krónika, vagy a későbbi, XIII. szá­zadbeli lengyel írók, mint Kadlubek Vincze és Boguchwal. Sarol­tára kell tehát értenünk, a­mit Thietmar i. h. és Bruno, Szent Adal­bert életében (MG. SS. IV. 602.) mondanak. A Quedlinburgi követ­ségre vonatkozó adatok Köpke, Kauer, Otto der Grosse 501. kk. 11. Piligrin levele Endlichernél 131.; Piligrinről röviden, de jól Riezler, G. von Bayern I. 392. kk. 11. Huber A., G. von Ost. I. 142. 1. Vita S. Wolfgangi, MG. SS. IV. 530. Régebben — Waitz kezdte — a németek azt, amit Thietmar Géza nejéről mond,Procus vagy Gyula anyjára, atyjára értették (v. ö. Szent István és alkotmánya, Századok 1879. 121. 1. 4. jegyzet), s e felfogásnak legújabb időben még ma­gyar követője is akadt (Turul VIII. 53.), ki Procust Adelheid test­vérének tartja s Thietmar szövegéből, mikor idézi, ép e lényeges szavakat: «a suis sedibus ab eodem» — azaz a rege Pannonico — «autem expulsus» kihagyja; de most már a németek is elejtették e véleményt (Huber, G. v. ost. I. 146. n. 1.), melyről Thietmar szövegét elfogulatlanul olvasva, csakugyan nehéz érteni, miképen keletkezhetett. 34 Tudom, hogy a prágai püspökség alapító levele, mely a Vágig terjeszti a püspökség határát, hamis (v. ö. Loserth, Der Umfang des Böhmischen Reiches unter Boleslaw II. Mittheilungen II. 25. kir. 11.). De maga a hamisítás mutatja, hogy a prágai püspök jog­hatósága a Vág mellékére — mi alatt főleg Trencsén vidékét kell értenünk — kiterjedt, vagy legalább az érsekség arra igényt tar­tott, a­mi a szomszédságnál, a Trencsén körül való lakosság szláv voltánál, s a Morvával való régi kapcsolatnál fogva csak termé­szetes. Némileg analóg lehetett a helyzet azzal, a­mit a Dráván túl találunk, hol a horvát zenéni püspökség igényeit a Dráváig ter­­jeszté (Spalatói Tamás c. 15.; Schwantner III. 550. 1.). Itt a zág­rábi, a­z­ágvidéken a nyitrai magyar püspökség megalapítása vetett véget a horvát, illetve cseh-morva egyházi befolyásnak.

Next